Az ásványokat, kőzeteket ásványtani, kőzettani, geokémiai, fizikai, morfológiai tulajdonságaik, valamint a kémiai összetétel, kristályszerkezet alapján határozzuk meg. Vannak olyan ásványfajok, melyek szabad szemmel is könnyen felismerhetők, de számtalan ásvány csak bonyolult műszeres analitikai eljárással (például röntgen-diffrakcióval, elektronmikroszkópos módszerekkel) azonosítható. A műszeres anyagvizsgálati technikákat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az ásványok egyértelmű meghatározásához minimum két tulajdonság vizsgálatára van szükség: a kémiai összetételre és a kristályszerkezetre. A többi tulajdonság meghatározása akkor lényeges, amikor az azonosításon kívül egyéb részletek felderítése a célunk, vagy valamilyen okból az alapvizsgálatok egyike sem végezhető el.
1. Kémiai összetételt vizsgáló módszerek (Kémiai elemzési módszerek):
Röntgen fluoreszcens spektroszkópia (XRF)
Elektronsugaras mikroanalízis (EPMA)
Optikai emissziós spektroszkópia
Atomabszorpciós spektroszkópia (AAS)
2. Szerkezetvizsgáló módszerek:
Röntgendiffraktometria (XRD) - Pordiffrakciós eljárás (pordiffraktometria)
Infravörös spektroszkópia (IR) - Jól alkalmazható sok ásványcsoport (pl. szerves ásványok, hidroxidok, foszfátok, szulfátok, egyes szilikátok) szerkezetének vizsgálatára.
3. Egyéb vizsgálati módszerek
Elektronmikroszkópia (transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) és a pásztázó elektronmikroszkópia (SEM))
Fluidum zárvány mikroszkópia
Elektronmikroszondás vizsgálat
Termikus analitikai vizsgálatok (DTA, DTG) (mikrotermiai vizsgálatok)
Optikai mikroszkópos vizsgálat vékonycsiszolaton (polarizációs mikroszkópos vizsgálat)
Fémek érceinek ércmikroszkópos vizsgálata felületi csiszolatból
Metallográfiai mikroszkópos vizsgálat fémek, és más nem átlátszó minták felületének vizsgálatára
Irodalom:
http://www.asko.uni-miskolc.hu