Talajlakó ízeltlábú organizmusok közössége, a szennyezett talaj biológiai felmérésének egyik eszköze

Hagyományosan, a talajminőség felmérése fizikai, kémiai és mikrobiológia indikátorok felhasználásával történik. A talajdegradáció követésének és a környezeti kockázat felmérésének egyik eszköze a biológiai monitoring. Az utóbbi 10 évben néhány kutató, új, a talaj mikrofauna vizsgálatán alapuló biológiai módszert javasolt a talaj minőségének jellemzésére. A  témában megjelent tudományos publikációk egy része a talajlakó ízeltlábúak általános vizsgálatát (Parisi, 2001), míg a többi, egyetlen taxonon alapuló felmérési módszer alkalmazását ismerteti (Bernini et al., 1995; Iturrondobeitia et al., 1997; Paoletti, 1999; Paoletti and Hassal, 1999; Parisi, 2001). A biológiai indikátorok használata gyakran az ízletlábúak osztályozásának nehézségébe ütközik. Az egyszerűsített öko-morfológiai index bevezetése, mely nem igényli az organizmusok faj szerinti osztályozását, lehetőséget nyújt az említett felmérési módszer szélesebb körű alkalmazására. A talaj minőségének felmérésére, talajlakó ízeltlábúak (microarthropodes) felhasználásával, új biológiai eszközt, a „QBS index”  ("Qualitá Biologico de Suolo"= talaj biológiai minősége) módszert dolgoztak ki, ismertettek és alkalmaztak olasz kutatók (Parisi et al, 2005). A QBS index képzésének fő fázisai a következők: 1) mintavétel, 2) ízeltlábúak elkülönítése 3) minták tartósítása, 4) biológiai forma meghatározása, 5) QBS index meghatározása.

A talajlakó ízeltlábúak érzékenyek a talaj funkcióit érintő leromlási folyamatokra. Tehát az ízeltlábúak mennyisége és minősége egyenes arányban van a talaj minőségével. A QBS index azon alapul, hogy a talaj minősége arányos a talajhoz adaptálódott és ott élő mikroízeltlábú csoportok számával.

A QBS index a talajban található ízeltlábúak csoportját alkotó fajok öko-morfológiai indexéből (EMI index: eco-morphological index) képzett pontszámokon alapul. A pontszámok 1-től 20-ig adhatók, a skála pontszámai a talajhoz adaptálódott, ott élő fajok és csoportok számától függ. 

A talajban nem a mikroizeltlábúak fajait azonosítják, hanem a talajból kiszedett állatok szeteromikroszkópos képén az alábbi, a talajhoz történő adaptációt mutató jegyeket figyelik meg:
- csökkent pigmentáció vagy a pigmentáltság teljes elvesztése
- a szemek, a látószerv redukciója
- áramvonalas testforma
- csökkent méretű, visszafejlődött, rövid, tömzsi járulékos szervek (szőrök, lábak, antennák)
- repülőképesség csökkenése vagy elvesztése
- talajhoz adaptálódás az ugrásban és futásban
- csökkent vízvisszatartóképesség. 

A QBS index egy adott talaj összesített pontszámát jelenti, és az ízeltlábúak teljes közösségét jellemzi. Mivel a módszer nem igényel komplex, faj szerinti azonosítást, könnyen alkalmazható. A QBS módszert több talajtípusra és különböző talajhasználatok esetén is alkalmazták Olaszországban.