Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

Rendszertani besorolás

Ország:  Állatok (Animalia)
Törzs:  Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:  Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:  Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Nem: Vipera
Faj: V. ursinii
Alfaj: V. u. rakosiensis

Előfordulás, élőhely

Kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka Keresztes vipera alfaj, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata.  Hungarikum.

Míg a 20. század elején az ország számos területén előfordult, és egy-egy populáció mérete akár az 500−1000 főt is elérte, ma már a teljes hazai állomány számát becsülik ötszázra. Mindez két élőhelyen koncentrálódik: a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén és a Duna-Tisza közén. Magyarországon a rákosi viperán kívül – amely nem különálló faj, hanem alfaj – még a keresztes vipera két alfaja található meg. A Vipera berus az Északi-középhegységben él, míg a déli keresztes vipera (Vipera berus bosniensis) a Belső-Somogyban fordul elő.

A nyugati populációk elsősorban nedves réteken, lápokon, legelőkön, míg a Duna-Tisza közi állomány a Kiskunság száraz, sztyeppi területein él.

Morfológia, felépítés

Leginkább a rézsiklóval, a vízisiklóval vagy az erdei siklóval könnyű összetéveszteni, de ezektől leginkább az különbözteti meg, hogy míg a rákosi vipera mérete alig éri el a fél métert, a siklók akár egy-két méteresek is lehetnek.

Az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán egyedre jellemző, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A hasi oldal szürkeségét piszkosfehér foltok tarkítják. Létezik egy ún. babos változata is, amely hátszalagja apró foltokra, babokra esik szét.

Meglehetősen rövid kígyóféle, a legnagyobb mért hím 47,1, a leghosszabb nőstény pedig 59,8 centiméteres volt. A méret mellett a farok hossza és a farok pajzsok száma (a hímeknél 32–38, a nőstényeknél 22–30) alapján lehet megkülönböztetni a nemeket.

Táplálkozás

A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket.

Életmód

Óvatos, rejtőzködő életmódot folytatnak. Nem húzódnak be az ember környezetébe. Ritkán találkozhatunk velük.

Predátorai közé tartoznak a nagyobb testű madarak /gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán, túzok/. Földalatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.

Mint minden hazai hüllő, a rákosi vipera is telel. Október közepe táján vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre (leginkább rágcsálók elhagyott járataiba), ahonnan csak áprilisban kúszik elő meglehetősen legyengült állapotban.

Évente háromszor vedlenek: tavasszal, nyár közepén és röviddel a téli álomra vonulás előtt.

Szaporodás

Áprilisban kerül sor a párzásra. Az időjárástól és táplálékkínálattól függően kb. 100 nappal később, július-augusztusban, olykor szeptember elején kerül sor a fialásra. Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek, és nem ritka, hogy már az anyaállat testében kikelnek. A tojások száma 4-16 között változhat, általában a nőstény korának előrehaladtával emelkedik. Az azonnal kikelő, szüleik mintázatát viselő, 12-16 centiméteres utódok hamarosan levedlenek. Az első évben havi rendszerességgel kerül sor vedlésre, majd a növekedés lassulásával mind ritkábban.

Szerepe az Ökoszisztémában

A természetes életközösségek fontos részei ezek az állatok (ragadozóként és prédaként más fajok egyedszámának alakulását befolyásolják) és ilyen megközelítésben fennmaradásuk létfontosságú, hiszen hiányuk a rendszer egyensúlyának elmozdulását eredményezi.

Veszélyeztetettség

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik.

Természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft.

Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HD II-es listáján is. A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére.

A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.

A korábban kiszámíthatatlan vízjárású területek a csatornák kiépítésének köszönhetően alkalmassá váltak nagytáblás művelésű hasznosításra, mely a gyepek nagy részének felszántását eredményezte. A megmaradt kaszálókon az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés, és a szándékos pusztítás. A megmaradt, kis létszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz.

Hasznosíthatósága az ember által

Védetté nyilvánítása előtt kereskedelmi céllal gyűjtötték. Mint minden mérges kígyó, általában negatív szerepet kap az emberek személyes szimpátiájában, ezáltal néhány előfordulási helyén öncélúan pusztították.

Mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marás – bár a faj óvatos életmódja és ritkasága miatt ez manapság nagyon ritka – méhcsípés-szerű, gyorsan-múló tünetekkel jár. (Ennek ellenére, ha valakit marás ér, azonnal forduljon orvoshoz!)

Említést kell tenni a Rákosi vipera LIFE – Programról, ami céljának tűzte ki e faj védelmét, és fenntartását. Telephelyén a befogott állatokat gyógyítják, ezen kívül természetes szaporításukkal, a fiatal egyedek visszaengedésével gyarapítanák a vészesen fogyatkozó állományt.