Ascaris lumbricoides (orsógiliszta)

Az Ascaris lumbricoides humánpatogén, mely az ascariasis névre hallgató fertőzést okozza. A fertőzés tünetei tüdőgyulladás és bélgyulladás, első leírása Linnétől származik (1758).

A kórokozó az Ascaris lumbricoides, az egyik legrégebben ismert és legnagyobb hengeres féreg.

Az Ascaris lumbricoides rendszertani besorolása:

• Törzs: Nemathelminthes (hengeresférgek)

• Osztály: Nematoda (fonalféreg),

• Nemzetség: Ascaris,

• Faj: Ascaris lumbricoides.

Az ivarérett férgek a vékonybél felső szakaszában élősködnek. A nőstény 20–25 cm hosszú, 4–6 mm vastag, a hím 10–15 cm hosszú, 4–6 mm vastag. Testük hengeres, feji és farki részén elvékonyodó. Egy nőstény naponta kb. 200 000 petét rak le.

A megtermékenyített pete ovális vagy kerekded, a petetok hármas rétegeződésű (belülről kifelé haladva): lipoid – glikogén – fehérje. A meg nem termékenyített afertilis peték megnyúltak, külső fehérjeburkon kívül más szerkezet bennük nem látható. A külső fehérjeburok dudoros felszínű, nyúlós, ragadós, a pete transzmisszióját könnyíti meg. 

Az Ascaris-fajoknál a méhben, a fejlődésnek igen alacsony szakán álló peték vannak felhalmozva s az utóbbiak ilyen kezdetleges fejlettségi stádiumban is ürülnek ki a külvilágra. Ezeket ovipar fonálférgeknek nevezzük. Az embryonális fejlődés ebben az esetben a petéknek a külvilágra jutása után kedvező viszonyok (nedvesség és hőmérséklet) fennforgása esetén a fajok szerint más-más idő alatt fog bekövetkezni.

A peték hő, napfény, kiszáradás iránt érzékenyek, de vegyszerekkel szemben rendkívül ellenállók. Ez utóbbi tulajdonság, a belső lipidrétegnek tulajdonítható. Az Ascaris lumbricoides a geohelminthek közé tartozik, a széklettel ürült, éretlen peték embrionalis fejlődése a talajban következik be, optimális környezeti feltételek esetén 16–28 nap alatt. A peték életképességüket közép-európai éghajlati viszonyok között kb. egy évig őrzik meg.

A képen a Ascaris lumbricoides életciklusa látható:

A kifejlett egyedek az ember vékonybelében (1) élősködnek . A nőstények naponta akár 200,000 petét is rakhatnak, amelyek bélsárral távoznak (2) a szervezetből . A megtermékenyítetlen petéket meg is lehet enni, nem fertőzőek. A megtermékenyített peték embrionálnak és a környezeti viszonyoktól függően (az optimális a nedves, meleg, árnyékos föld) 18 nap és néhány hét között válnak fertőzőképessé (3). Miután a fertőző petéket lenyelték (4), kikelnek a lárvák (5), a bél nyálkahártyájába hatolnak, majd a vérárammal a tüdőbe jutnak (6). A lárvák itt fejlődnek ki (10-14 nap), majd a szájnyílásba jutva vissza lenyelésre kerülnek (7). A vékonybelet elérve ivarérett férgekké fejlődnek (1).