Anguina tritici

Rendszerbe sorolása:

• Törzs: Nematoda
• Osztály: Secernentea
  
• Rend: Tylenchida
• Alrend: Tylenchina
• Család: Anguinidae
• Nemzetség: Anguina

A búzaféreg (Anguina tritici) 1743 óta ismert, régebbi neve: Tylenchus scandens, mely a búzának sajátságos betegségét, az úgynevezett gömbölyű üszköt, vagy a búza pondrósodását okozza.

Ez a betegség könnyen felismerhető. A férges szem már a kalászban, ha a toklászokat széjjelhúzzuk, olyan alakú, mintha kőüszögös volna. A búzaszem kemény, nem nyomható szét újjal, félakkora, rövidebb és vastagabb, mint az egészséges búzaszem. Színe sötétbarna, majdnem violás, fekete vagy sárga, elszórtan sötétbarna foltokkal. Ha felvágjuk, az aránylag igen vastag, sötétbarna szem fáshéjú, tartalma bélszerű, sárgás-fehér, szemcsés anyag, mely vízcseppel érintve, azonnal felduzzad és már kis nagyítás alatt is jól átható, számtalan finom szálra bomlik szét. Ezek a finom szálak az élénken mozgó, fiatal fonálférgek. Hosszuk ebben a fejlődési szakaszban alig 0.7–0.9 mm.

Ha e férgektől ellepett beteg búzaszem a nedves talajba kerül, a búzaszemben mozdulatlanul fekvő férgek felélednek és a talajba vándorolnak. Ha a talajban fiatal búzanövényre akadnak, arre felkúsznak és fokozatosan a fiatal kalászt is elérik, amelyben befészkelődnek. A férgek által megtámadott virágrészeken rendellenes burjánzás kezdődik és rajtuk gömbölyded kinövések keletkeznek, melynek űregében a hamarosan kifejlődő, majd ivaréretté váló férgek helyezkednek el. A nőstények nagyszámú petét raknak s azután éppúgy, mint a hímek is, elhalnak. E közben a kinövés egyre nő, s ez a búzaszem érésének idején már a búzaszem nagyságával egyenlő. Ez a növedék a látszólag élettelen férgekkel együtt összeszárad s ez úgynevezett üszkös búzaszemmé alakul.

A képen látható: A – kifejlett nőstény; B – testének elülső része a szájszuronnyal és nyelőcsővel; C – spiculum; D, E, G - kárképe, D - levélen, E – magon, D, G – kalászon; F – egészséges mag.