Japán keserűfűfélék (Fallopia japonica, Fallopia sachalinensis, Fallopia x bohemica)

Fallopia japonica, Fallopia sachalinensis és Fallopia × bohemica

Az óriás japánkeserűfű és ártéri keserűfű és a kereszteződésükből létrejött hibrid japánkeserűfű a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának Fallopia nemzetségébe tartozó nagyméretű, lágy szárú, évelő (geofiton) növények.

Gyökerük 1-2 méter mélyre hatol, oldalirányban messze kúszó, rügyeket tartalmazó rizómáik vannak. A rizómarügyekből fakadó, sűrű sarjtelepeket alkotnak. Száruk felálló, vastag, alul üreges, legalul levél nélküli. Leveleik nagyok, széles vagy megnyúlt tojásdadok, többé-kevésbé kihegyezettek, ép szélűek.  A száron levők a legnagyobbak, állásuk szórt. Az oldalágakon levők kisebbek, kétsorosan állnak. Virágaik soktengelyű, felleveles részvirágzatokat, ezek pedig levélhónalji, viszonylag rövid tengelyű, összetett bugavirágzatokat alkotnak. A növények a szár csúcsán levô szabad állású fővirágzaton kívül mellékvirágzatokat is viselnek. Funkcionálisan kétlakiak (ritkán felemás virágúak, poligámok). A porzós virágok mintegy 9 mm, a termős virágok 5–6 mm hosszúak, a virágtakaró utónövekedő, termésképzéskor megnagyobbodik.  A porzók száma nyolc, a bibék rojtosak. A hímivarú növényegyedeken a termőtáj, míg a nőivarú példányokon a porzók csökevényesek. Kivétel a F. × bohemica, amelynek hímivarú egyedein hermafrodita virágok is képződhetnek, de ezekből a virágokból nem lesznek termések. Makkocskaterméseik csak a termősvirágokat viselő (nőivarú) példányokon képződnek, kivétel a F. sachalinensis porzós virágait viselő (hímivarú) példányain, mert ott a termőtáj csak részben csökevényes. Szárazabb élőhelyeken rövidebb szárú és kisebb levelű növények fejlődnek.

A F. japonica és a F. sachalinensis Kelet-Ázsiában őshonos, A F. × bohemica a szülőfajok hazájából nem ismert, a fenti két faj kereszteződésével Európában jött létre, 1982-ben fedezte fel, majd 1983-ban írta le CHRTEK és CHRTKOVÁ Észak-Csehországból.

A japánkeserűfű-fajok sikerének az allelopatikus hatáson kívül fontos mozzanata az árnyékolás és a föld alatti tápanyagelvonás is. Korán kezdődő, gyors növekedésükkel  a többi faj fejlődése előtt kisajátítják maguknak a „légteret”, sűrű hajtásaikkal, illetve lombtömegükkel szinte teljesen elvéve a többi növény elől a fényt. Emellett rizómarendszerük burjánzásával, a talaj tápanyagait intenzíven "kiélik". Állományaikban mindezzel majdnem 100%-os sikerrel gátolják más fajok csírázását és egyedfejlődését.

A megszállt élőhelyeken meggátolják a természetes szukcessziós, illetve regenerációs folyamatokat: akadályozzák a fásszárúak újulását, de a lágyszárú növényzet életlehetőségeit is minimálisra csökkentik. Az eredetileg ott élő flóra, illetve vegetáció elemeinek kizárásával csökkentik a sokféleséget, így a teljes biodiverzitást károsítják.