Humuszképződés

A holt szerves anyag nem mineralizálódó részének fizikai-kémiai átalakulása a talajban és vízi üledékekben humuszképződéshez vezet. A mineralizációból visszamaradó, nehezen vagy egyáltalán nem biodegradálható szerves molekulák felhalmozódnak, majd kondenzációs és polimerizációs reakciókon keresztül egyre nagyobb molekulákká alakulnak, mígnem elérik a kolloid mérttartományt, ahol a szervetlen kolloidokkal képzett komplexben stabilizálódnak.

A mineralizáció és a humuszképződés egymással versengő folyamatok, a talajba bekerülő holt szerves anyag mennyiségének, minőségének és a talajban élő mikoroorganizmusok mennyiségének és aktivitásának függvényében áll be az egyensúly a két folyamat egymáshoz viszonyított arányában. A folyamatok intenzitására és az egyensúlyi helyzetre nagy befolyást gyakorolnak a klimatikus és a talajművelési viszonyok. A trópusi talajokban a magas hőmérséklet és nedvességtartalom miatti intenzív mikrobiológiai aktivitás miatt a holt szerves anyag teljes egészében mineralizálódik, nincs humuszképződés, a talajoknak igen kicsi a szerves anyag tartalma. Mérsékelt égövön a természetesnél nagyobb mennyiségű holt szerves anyag talajba kerülése a humusztartalom növeléséhez vezet, hiszen a mikroorganizmusok szokásos aktivitása mellett végbemenő mineralizáció során nem bomlik el a fölös mennyiség, hanem a humuszképződés útjára lép.
A talaj bioremediációja során a bevitt holt szervesanyag-mennyiséggel manipulálható a biodegradáció, illetve a humuszképződés aránya a szennyezett talajban. Holt szerves anyag hiányában a talajmikroflóra rákényszerül a nehezen bontható szerves szennyezőanyagok hasznosítására, míg egyes POP-ok és PAH-ok esetébe érdemes a folyamatokat a humuszképződés irányába tolni, hogy a bonthatatlan szennyezőanyagok irreverzibilisen beépüljenek a talaj stabil szerkezeti humuszanyagaiba.
Ha a talaj táphumusz frakcióját szeretnénk a talajban növelni, akkor a holt szerves anyag humuszképződését érdemes a talajtól izoláltan végezni (komposztálás, trágyaérlelés), hogy a mineralizációt végző mikroorganizmusok időszaki felszaporodása ne kösse le a talaj értékes tápelemeit.

A humuszosodás fokozatait, amint az a képen is látható a nemzetközi szaknyelv  a mor, moder és a mull kifejezésekkel illeti. A mór szerkezetében élesen elválik a holt szerves anyag és az alatta lévő talaj. A móder esetén a holt szerves anyag bomlása és szerkezeti anyagáá alakulása előrehaladott, a határvonal a holt szerves anyag és  atalaj mözött kezd eltűnni, de a növényi maradványok még felismerhetőek. A mull-nál a humuszosodás előrehaladott, a növényi szerkezetek már nem ismerhetők fel.