Forgatva működő fúrás (forgófúrás)
Legelterjedtebb válfaja a folyadéköblítéses, folyamatos fúrási mód, amelynek során a fúró terheléséből és a fordulatszámhoz tartozó kerületi sebességből adódó kőzetaprító teljesítménnyel mélyül a furat, miközben a fúrószáron bejuttatott öblítőfolyadék a furadékot a talpról elsodorva felszínre szállítja a fúrószár és a fúrólyuk közötti gyűrűs térben (jobböblítés).
Balöblítéses fúrás esetén az öblítőkör fordított, az öblítőfolyadékot a gyűrűs téren keresztül táplálják be. A fúrószáron keresztül felszínre szállított furadék a nagyobb feláramlási sebesség miatt kevésbé osztályozódik, ezért a földtani értékeléshez megbízhatóbb anyagot szolgáltat, mint a jobböblítéses fúrás.
E fúrási mód legkorszerűbb változata az úgynevezett rotari fúrás, amely nagy gépi teljesítményű, öblítőiszapos (folyadékszuszpenziós), jobböblítéses, forgatva működő fúrás és amely elsősorban a nagyobb mélységek fúrási módszere. A rotari fúrás lehet felszíni és talpi hajtású. Felszíni hajtású rotari fúrás esetén a forgatóasztal a fúrócső közvetítésével viszi át a forgómozgást a lyuktalpi fúróra. Talpi hajlású fúrás esetén a fúrócső csak öblítésre és felfüggesztésre szolgál, a fúrót a csőoszlop alján elhelyezett hidroturbina vagy villanymotor forgatja.
MSZ 22116