Légyölő galóca

A légyölő galóca (Amanita muscaria) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a galócafélék  családjához tartozó faj. Mérgező gomba. Már messziről felismerhető szép piros vagy narancsszínű kalapjáról, amelyet többnyire fehér, pehelyszerű foltok borítanak. A lemezek mindvégig fehérek maradnak, sűrűn állnak, nincsenek a tönkhöz nőve. A tönk is fehér, és nagy, karéjos, ernyedten lelógó gallérral.

A légyölő galóca Szibériától Amerikáig sámánok nélkülözhetetlen „étke”, egyes kultúrákban az ősökkel való kapcsolatfelvétel közvetítője.

Ahol ez a gomba megterem, mindenhol szertartások kötődtek hozzá, mély tisztelet övezte hatalmas kultúrákban, az esetek többségében az erotikához és a termékenységhez fűződtek a hatása alatt megélt ünnepek.

Nevét onnan kapta, hogy a gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták. Erdélyben napjainkig is gyakorlatban van ez a szokás. Elnevezése sokszínű: anyósgomba, bogárgomba, gébergomba, légygomba, légyölő galóca, légyölő gomba, mesegomba, pettyes gomba, pettygomba, pöttyösgomba, pöttyös úrgomba, piros légygomba, repülő galóca, táncgomba, vadgomba, varjúgomba. Latin neve Amanita muscaria.

Az erdőben leszedett légyölő galóca kolint, acetilkolint, butyltrimethylammoniumot, szelént, vanádiumot, színezőanyagokat tartalmaz.

Méreganyaga az iboténsav, muszkarin, muszkazon és a muszkaridin. Frissen pszichedelikus hatása gyenge, kiszárítva az iboténsav-tartalom csökken, és ekkor szabadul fel az erős hallucinogén tüneteket okozó muszcimol ami a központi idegrendszerre fejti ki hatását, a fehérje anyagcserét gátolja. Hatásmechanizmusát még kutatják, feltételezések szerint az agysejtek ingerület-átvitelébe avatkozik be. Első tünetei az elfogyasztástól számított 1/2-3 órán belül tapasztalható, kezdetben részegségszerű tünetek, pupillatágulás, száraz torok és szaporább szívverés, majd gyomor és bélpanaszok valamint szédülés és rángatódzás formájában jelentkezik. Említett velejárója a mozgáskényszer is. Úgy fél óra elteltével víziókkal és hallucinációkkal egybekötött kb. 2 órás alvásszerű állapotról számolnak be. A teljes élmény mintegy 6 órán át tart. Kis mennyiségben a májat károsítja, halált 10 vagy több termőtest elfogyasztásával okozhat.

Pszichedelikus hatását az ópiumhoz hasonlítják, bár afrodiziákum-hatóanyagot nem sikerült belőle izolálni.

Az ősmagyarok és elsősorban szellemi vezetőik, papjaik, a sámánok is alkalmazták. Az általuk használt, Eurázsiában, azaz eleink valószínűsíthető őshazájában is honos, de az emberiség önkábításának történetében is főszerepet játszó légyölő galóca például vagy rokona, a párduc galóca a kultúrantropológusok szerint valószínűleg nem csupán feltűnő formája miatt keltette fel elődeink figyelmét. Ám a számtalan mítosz, monda és mese, amelyekbe e gombafélét az istenekkel - a kereszténység elterjedésével pedig az ördöggel - hozták összefüggésbe, már bizonyosan nemcsak a piros alapon fehér pöttyös kalapnak köszönhető. A magyar sámánok által bizonyítottan fogyasztott légyölő galóca ugyanis gomba-atropint tartalmaz, mely a fehérje-anyagcserét gátolja, nagy dózisa pedig gyakorlatilag elpusztítja a sejteket. Épp ezért - vagy emellett -, hasonlóan más drogok hatóanyagaihoz, a központi idegrendszert is megtámadja. E támadás következménye azután az a ritka állapot, amit akár az "istenekkel való találkozás"-nak is nevezhetnénk. Különös, hogy bár az anyag természetét és fogyasztásának következményeit jól ismerik, hatásmechanizmusa máig felderítetlen. A tudomány, így a drogkutatók csak annyit feltételeznek, hogy valószínűleg az agysejtek közötti ingerületátvitelt, azaz az információcserét befolyásoló kémiai mechanizmusokban előidézett zavarról lehet szó. A miért és a hogyan megválaszolása azonban még várat magára.