Vegyjel: Mo
Rendszám | 42 |
Atomtömeg | 95.94 g/mol |
Elektronegativitás | 1.8 |
Sűrűség (20°C-on) | 10.2 g/cm3 |
Olvadáspont | 2610 °C |
Forráspont | 4825 °C |
Atomsugár | 0.139 nm |
Ionsugár | 0.068 nm (+4) ; 0.06 nm (+6) |
Izotópok | 11 |
Elektronszerkezet | [ Kr ] 4d5 5s1 |
Első ionizációs energia | 651 kJ/mol |
Standardpotenciál | - 0.2 V |
Felfedezte | Carl Wilhelm Scheele 1778-ban |
A molibdén ezüstfehér színű átmenetifém, lágy és képlékeny, mint a wolfram. Gyakran összekeverik grafit és ólom érccel. Az egyik legmagasabb olvadáspontú elem. Felületén védő oxidréteg alakul ki, így passziválódik, de a savak lassan megtámadják.
Alkalmazások:
Értékes ötvöző anyag, hiszen hozzájárul a nemesített és edzett acélok keménységéhez, szívósságához. Emellett magas hőmérsékleten javítja az acél ellenálló képességét. Molibdén ötvözeteket használnak katalizátorokban és elektródák készítésére. A második világháború német tüzérségi darabja az úgynevezett "Big Bertha" is tartalmaz molibdént, mint az acél alapvető elemét.
Bizonyos nikkel alapú ötvözetekben alkalmazzák, mint például a "Hastelloys (R)" amely hőálló és rozsdamentes vegyi anyag. A molibdén magas hőmérsékleten oxidál. Újabban elektromosan fűtött üveg kemencékben illetve rakéta és a repülőgép-alkatrészekben is felhasználják. A kőolaj finomítás során kiváló katalizátor. Végtelen alkalmazása ismert az elektronika iparban. A molibdén alapvető nyomelem a növényi tápanyagellátásban. Egyes területeken az elem hiánya a talajban a növények ritkulásához, kopársághoz vezet. A molibdén-szulfidot síkosítóként alkalmazzák, különösen magas hőmérsékleten, ahol az olajok is lebomlanak. Szinte minden extraszilárdságú acélban megtalálható, amelyek általában 0,25-8% mennyiségű molibdént tartalmaznak. Molibdén port használnak áramkörökben, valamint mikrohullámú eszközökben és hűtőbordákban illetve félvezető eszközökben.