Ón

HATÓANYAG NEVE, KÉPLETE, MEGJELENÉSI FORMÁJA 

Név
IUPAC név

Ón (stannum)

Tin

Vegyületcsoport

óncsoport

CAS szám

7440-31-5

Molekulaképlet

Sn

Szerkezeti képlet

-

Megjelenés

Fő ásványa a kassziterit vagy ónkő (SnO2). [1]

A kassziterit magmás utókristályosodás során keletkezik számos szulfidásvány társaságában. Magyarországon több bányában előfordult kísérő ásványként.

ALKALMAZÁS, HATÁSOK

Alkalmazás,
felhasználási terület

Vaslemezek, vas tárgyak bevonására (korrózióvédelem)

Az élelmiszeriparban csomagolás (konzervdoboz), fémtárgyak bevonása (rézhuzal), ötvözőelem, fehér bádog. Régebben vékony fólia, ún. sztaniol formájában használták csomagolásra. [2]

Elsődleges hatás

Az emberi test körülbelül 0,2 ppm ónt tartalmaz. [3]

Nincs konkrét bizonyíték arra, hogy javasolt a bevitele.

Mellékhatások

Hiánya vezethet hajhulláshoz, étvágytalansághoz

FIZIKAI-KÉMIAI TULAJDONSÁGOK

Moláris tömeg

118,7

Sűrűség

7,29 g/cm³ (20 °C-on)

Olvadáspont

232 °C

Forráspont

2270 °C

Gőznyomás

[4]

Vízoldhatóság

Normál körülmények között nem oldódik vízben.

Szerves vegyületei viszonylag rosszul oldódnak.

Az ón halogenidjei az ón(II)-jodid kivételével vízben jól oldódnak, és csupán az ón(II)-fluorid nem hidrolizál. [5]

Stabilitás

Az ón a vegyületeiben +2 vagy +4 oxidációs számú lehet. A felületét összefüggő oxidréteg vonja be, ez csökkenti a reakciókészségét. Emiatt nehezen oxidálódik, ellenáll a korróziónak. Halogénekkel könnyen reakcióba lép. Magasabb hőmérsékleten ón-dioxiddá ég el. [6]

Hidrolízis

Az ón(II) vegyületek vízben oldva hidrolizálnak.

Fizikai, kémia, biológiai állandók

H, Henry-állandó

nincs adat

K_ow

nincs adat

K_oc  [l/kg] 

nincs adat

pKa

nincs adat

BCF, biokoncentráció

nincs adat

VISELKEDÉSE A KÖRNYEZETBEN

Abiotikus degradálhatóság és
metabolitok

Nehezen oxidálódik.

A fém (melyet fehér ónnak neveznek) 18 ^oC fok alatt egy por alakú, nemfémes allotrópjává, a szürke ónná alakul. Ezt az átalakulást, mely 100 ^oC fölé melegítve visszafordítható, ónpestisnek nevezik.

Az ón amfoter fém, savakban és lúgokban is oldódik, a reakcióban hidrogén fejlődik.

Biodegradálhatóság és
metabolitok

Az ón a természetben metileződik.

A szerves ónvegyületek a természetben oxigéndús környezetben gyors, oxigénszegény környezetben lassú biológiai bomlást szenvednek. [7]

ón(IV)-klorid elbomlik

KÖRNYEZETMINŐSÉGI KRITÉRIUMOK

Határértékek

Ón(II)-kloridra:

Foglalkozási expozíciós határértékek:

TLV: (mint Sn, oxid és szervetlen vegyületek, kivéve ón.hidrid) 2mg/m³ mint TWA (ACGIH 2004)

EU OEL: ón szervetlen vegyületek, mint Sn 2mg/m³ mint TWA

(EU 2004).    [8]

MÉRT KONCENTRÁCIÓJA A KÖRNYEZETBEN

Koncentrációja a környezetben (mérési adat)

Talajban általában 1−4 ppm

Folyóvizekben esetenként tudtak ónt kimutatni, koncentrációja ritkán haladja meg az 1 μg/l-t. [1]

ÖKOSZISZTÉMÁRA GYAKOROLT HATÁS

Vízi ökoszisztémára gyakorolt hatások

Bizonyos szerves ónvegyületeknek, mindenekelőtt a butil- és fenilvegyületeknek erősen mérgező hatása van. Megzavarják a tengeri állatok, elsősorban az erre érzékeny puhatestűek belső elválasztású mirigyinek működését. [7]

Akut toxicitási adatok (LC50, EC50)

Ón (II):

Zöld alga (növekedési gátlás) 8 napos EC50 = 12 mg/l

Zöld alga (elsődleges produktivitás) 4 h EC50 = 14 mg/l

Daphnia magna 24-h LC50 = 37 mg/l

Daphnia magna 48-h LC50 = 19,5 mg/l

Ón (IV):

Zöld alga (növekedési gátlás) 8 napos EC50 = 2 mg/l

Pseudomonas fluorescens (életképesség) 1 h EC50 = 245 mg/l

Daphnia magna 48-h LC50 = 32,9 mg/l

Tributil-ón (TBT):

Baktériumok: EC10 (18h, Pseudomonas putida) = 24 μg/l

Tributil-ón-oxid (TBTO):

Puhatestűek: LC50 (48h, kifejlett Mytilus edulis ) = 300 µg/l

Halak: LC50 (96h, Salmo gairdneri) = 3.44 μg/l

[9]

Krónikus toxicitási adatok (NOEC, LOEC)

TBT: Daphnia magna NOEC (21 d) = 0.078 μg/l

Szárazföldi ökoszisztémára gyakorolt hatások

Akut toxicitási adatok (LC50, EC50)

Ón (II):

Sinapis alba (gyökér növekedés gátlás) 72h EC50=281 mg/l

Ón (IV):

Sinapis alba (gyökér növekedés gátlás) 72h EC50=417 mg/l

[10]

TBTO: patkány (inhaláció) 4h EC50 = 65 mg/l

Krónikus toxicitási adatok (NOEC, LOEC)

EMBERRE GYAKOROLT HATÁS

Általános káros hatások

Az ón fémként nem mérgező.

Az ónorganikus származékok ellenben igen mérgezőek, már kis mennyiségben is sejtpusztító hatásúak, illetve állatkísérletek alapján megállapították, hogy a szervezetbe bekerülő ón csökkenti és rombolja a véralkotókat, lebontja a porfirin vázat. A trialkil-származékok a legerősebben mérgezőek. [11]

Szerves ónvegyületek akut hatása:
- Szem és bőrirritáció
- Fejfájás
- Hasfájás
- Szédülés
- Vizelés problémák

Hosszú távú (krónikus) hatások:
- Depresszió
- Immunrendszeri károsodás
- Kromoszomális károsodás
- A vörös vérsejt-cellák hiánya
- Agykárosodás. [12]

Lebontás az emberben, távozása a szervezetből

TBT a bélből szívódik fel (20-50%) ill. az emlősök bőrén keresztül (kb. 10%), de a vér-agy gáton is bejuthat. A felszívódott anyag gyorsan terjed szét a szövetekben (elsősorban a májban és a vesében). [9]

Endokrin rendszert károsító

Szervetlen ón nem károsítja.

Immunrendszert károsító

Vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

Szövetkárosító

Ónorganikus vegyületek már kis mennyiségben is sejtkárosítóak.

Mutagén

TBTO: nincs bizonyíték mutagén hatására

Karcinogén

Szervetlen ón nem karcinogén

TBTO: 2 éves patkánykísérletben max. 50mg/kg orális koncentráció nem okozott daganatokat.

Egy másik tanulmány kimutatta, hogy nagyobb gyakorisággal fordult elő hasnyálmirigy daganat a patkányokban.

Embereknél nincs bizonyított rákkeltő hatása. [9]

Reprotoxikus, teratogén

TBTO nem minősül teratogénnek [9]

Akut toxicitási adatok (LD50)

Példák az ón toxicitásra: (patkányoknál, orális)

 LD 50 = 700 mg / kg − ón (II)-kloridnál

 LD 50 = 2300 mg / kg − ón (IV)-kloridnál [3]

 LD 50 = 94-234 mg/kg − tributil-ón (TBT)

 LD 50 = 165-277 mg/kg − tributil-ón-oxid (TBTO) [9]

Krónikus toxicitási adatok (NOEL, LOEL)

Ón sóknál NOEL = 0,1%, vagy 22−33 mg/ttkg naponta

Szervetlen ón LOEL = 0,6 mg/ttkg naponta  [10]

TBTO: legalacsonyabb NOEL = 1 mg/ttkg (egér, patkány, nyúl) [9]

EGYÉB JELLEMZŐK