Morfin

A morfin, más néven morfium (C₁₇H₁₉NO₃) a máknövény  (Papaver somniferum) tejnedvében található, az ópium legfontosabb alkaloidja. Az ópiumban mintegy 25-30 alkaloidot izoláltak, melyek közül a morfin a legfontosabb.

 Az alkaloidot először Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész izolálta 1804-ben, s Morpheuszról, az álmok görög istenéről morfiumnak nevezte el. Gay-Lussac javasolta a morfin nevet. Tapasztalati képletét 1831-ben Liebig fedezte fel, majd Robinson és Sugesawa (1931) pontosította.

 Először az amerikai polgárháborúban alkalmazták, mint fájdalomcsillapítót. Kabay János fejlesztette ki nagyüzemi előállítását (mákszalmából), és ő alapította az Alkaloida Rt.-t, mely morfin exportőrként jelentős.

 Gyógyászati felhasználás

 Gyógyszerként a morfin sósavas és kénsavas sója használatos. Daganatos megbetegedések esetén fájdalomcsillapítóként használják. Bár nem szünteti meg a fájdalmat, a beteg képes lesz együtt élni vele, hiszen segíti a külvilágtól való elszigetelődést, eufóriát, és jó közérzetet okoz, és kis adagban nem gátolja a szellemi tevékenységet. Bizonyos – halálfélelemmel és nehéz légzéssel járó – betegségek esetén, a szorongást és a légzőközpont ingerlékenységét csökkenti. Altatóként – régebben – hasfogóként, köhögéscsillapítóként való alkalmazása is ismert, de ilyen irányú felhasználása - a gyors hozzászokás miatt - ma már nem jelentős.

 Kábítószerként való felhasználása

 A morfinhoz szinte kizárólag gyógyszertári készletekből lehet hozzáférni. Kábítószerként orálisan vagy intravénás, esetleg bőr alá adott injekció formájában alkalmazzák.

 Származékai

 A morfin diacetil származéka a heroin (diacetilmorfin), amelyet kábítószerként használnak. Metilszármazéka a köhögéscsillapítóként használt kodein. Egyéb morfinszármazékok: hidromorfon (dihidromorfinon), oximorfon, hidrokodin (dihidrokodein), hidrokodon (dihidrokodeinon), oxikodon, etilmorfin. Valamennyi fájdalomcsillapító hatású.