Nátrium-klorid

Színtelen, szagtalan, vízben jól oldódó, szilárd anyag. Erős ionkötéseket tartalmaz, ezért magas az olvadáspontja. Megtalálható a Föld felszínén, a tengerekben és az óceánokban. Ezek összesen 3-3,5% oldott sót tartalmaznak, melynek kb. 80%-a NaCl. A nátrium-kloridot főként bányászattal vagy kioldással nyerik. A kioldást a föld alatt végzik, úgy, hogy először vizet szivattyúznak a bányába, majd ha az oldat telített lett, kiszivattyúzzák és bepárolják. A tengerből is nyernek ki kősót, meleg éghajlatú területeken a tenger vizét lapos medencékbe engedik, és a Nap melege segítségével párolják be.

Alkalmazások:

Felhasználják az élelmiszeriparban, mivel a sózás csökkenti az élelmiszerek (pl.: halak, húsok) víztartalmát, ezáltal megakadályozzák az erjesztő, rothasztó baktériumok működését is. Az utakra fagyó havat sózással meg lehet olvasztani, mivel az oldott anyagokat tartalmazó vizes oldatok fagyáspontja alacsonyabb, mint a tiszta vízé. De ez az eljárás károsítja a környezetet, mivel a talajba kerülő iontöbblet károsan befolyásolja a növények ionfelvételét. A só vizes oldatba kerülve növeli annak elektromos vezetését, így fokozza a vele érintkező fémek korrózióját. Fontos kémiai alapanyag, a legtöbb nátriumvegyületet és kloridot nátrium-kloridból állítják elő.

Élettani hatásai:

A nátrium-klorid ionok a szervezetben nélkülözhetetlenek. Fontos szerepe van a megfelelő ozmózisnyomás fenntartásában. A nátrium-klorid szükséges a gyomorsav képződéséhez is. A sejtek közötti folyadék kb. 0,9 g/100 cm³ nátrium-kloridot tartalmaz, ezt nevezik fiziológiás sóoldatnak. Az ember naponta körülbelül 12 g nátrium-kloridot ürít ki, ezért táplálkozással pótolni kell a vizelettel és verejtékkel távozó mennyiséget. A túl sok só azonban előnytelen irányban befolyásolja a szervezet folyadékainak ozmotikus összetételét.