Takácsatkák

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Öregrend: Atkaalakúak (Acariformes)
Rend: Bársonyatkaformák (Trombidiformes)
Alrend: Prostigmata - Alrendág: Eleutherengona
Család: Takácsatkák (Tetranychidae)

Apró, 0,4 mm nagyságú apró pókra emlékeztető növénykártevők. A felnőttnek négy, a lárvának három pár lába van. Károsak mind a lárvák, mind a kifejlett egyedek. Szájszervük szúrásra és szívásra alkalmazkodott. A takácsatka átszúrja a növény bőrszövetét és szívogatja a sejtnedveket, ugyanakkor a sejtekbe juttatja mérgező nyálát. A szúrás helyén barnás-rozsdás színű foltok jelennek meg. A kártevő májustól októberig támad, erőteljesebben tavasszal és nyáron. A megtámadott szövetek sejtjei közti kapcsolat felbomlik, a sejtek belső tartalma kiürül és levegővel helyettesítődik. Ha nem védekezünk idejében az atka ellen, a szártőt egész kerületén károsítja és lassacskán halad felfelé a tenyészcsúcsig. A növény vöröspók által megtámadott része barna-rozsdabarna színű, száraz felületű lesz, többé nem vesz részt az anyagcserében, nem fejlődnek rajta új hajtások és virágok sem. A növény elég rövid idő alatt elpusztul.

A takácsatka szűznemzéssel (megtermékenyítetlen petével) is szaporodik, egy évben 10−18 atkanemzedéket is létrehozhat. Az évről-évre való fennmaradásukat az áttelelő nőstények biztosítják, amelyek a hideg évszakban a talaj felső rétegeiben, levelek, talajrögök, növényi maradványok alatt, fák kérgének repedéseiben, melegágyak, üvegházak farészeiben húzódnak meg.

Az atkákat a szél, madarak, rovarok terjesztik, de önálló helyváltoztatással is terjedhetnek. Az ismert takácsatka fajok száma több százra tehető, közülük a kaktuszokat több faj is megtámadhatja. A legérzékenyebb kaktuszok: Rebutia, Aylostera, Chamaecereus, Coryphanta, Echinocereus. Más kultúrnövényeket is megtámad, például a krizantémot, hortenziát, alma-, szilva-, körtefát és a burgonyát.

A lakásban tartott dísznövényeket is megtámadja. A takácsatkák a szobanövények legfélelmetesebb kártevői közé tartoznak, többek között azért, mert a többi rovarkártevőnél kevésbé érzékenyek a vegyszerekre. Forró nyarakon a takácsatkák a kertben is kárt okozhatnak.

A kártevő jelenlétének első jelei nagyon finom, világos pettyek vagy halványsárga foltok a levelek színén. A kártevők maguk a levelek fonákján találhatók, bár szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért hasznos, ha egy kis nagyítólencsét használunk. A beteg levélen atkákat, petéket és a kártevők körül keletkezett hulladékot fedezhetünk fel. Maguk az atkák sokkal jobban megfigyelhetők, ha mozgásra késztetjük őket. Ehhez fordítsuk fel a levelet és  helyezzük egy ujjunkat a levél színére. Általában a testhőmérséklet is elég ahhoz, hogy az atkák megmozduljanak (ezután alaposan mossunk kezet, mielőtt másik növényhez nyúlnánk).

A takácsatkák nem kedvelik a magas páratartalmú környezetet, ezért a megelőzés legjobb módja, ha a növényeket naponta kétszer langyos vízzel permetezzük be, ügyelve rá, hogy a levelek fonákjára is bőségesen jusson a permetezővízből. Ez persze gyakran nem a legjobb megoldás a lakásban, nem beszélve arról, hogy szóba se jöhet olyan növények estében, amelyek nem kedvelik a magas páratartalmat. Nagyon hatékony azonban a védekezésnek ez a módszere pl. a paradicsomon és az uborkán. A rendszeres permetezés elriasztja ugyan a takácsatkákat, de nem ajánlott alacsony páratartalmat kedvelő növényeink számára.

Vegyszeres védekezés hatékonyabb lehet, de ügyelnünk kell a növények érzékenységére, nem alkalmazható akármilyen atkaölő, a kiválasztásnak növényfüggőnek kell lennie.