Radiometrikus módszerek

A radiometrikus módszer annak a természetes radioaktív sugárzásnak a mérésén alapul, amelyet a felszín közelében lévő radioaktív ásványok bocsátanak ki. A radiometrikus korhatározás segítségével meghatározható egyes radioaktív ásványok, és ez által az őket bezáró kőzetek években kifejezhető ún. radioaktív („abszolút”) kora. Az eljárás azon a természeti jelenségen alapul, hogy egyes elemek radioaktív izotópjai idővel más elemek stabil izotópjaivá alakulnak át. Az átalakulás sebessége nem függ a külső környezettől; a Föld keletkezése óta állandó; maga a folyamat pedig visszafordíthatatlan. Ennek alapján egy ásványban a mért radioaktív izotópmennyiség és a végtermék arányából, az egyes izotópokra jellemző bomlási állandó, illetve az azzal arányos felezési idő ismeretében megadható a vizsgált ásvány években kifejezett kora. A természetes radioaktív bomlás három, a természetben előforduló kémiai elem (illetve azok egyes izotópjai) esetében jelentős: kálium, tórium és urán. A radioaktív bomlás során alfa részecske (2 neutron + 2 proton), béta részecske (1 elektron) és gamma nagyfrekvenciájú elektromágneses sugárzás keletkezhet (ezt a kvantumelmélet alapján szintén részecskeként értékelhetjük). Az alfa és béta sugárzás a kőzetekben és a talajban néhány cm-en belül elnyelődik. A gamma sugárzás szilárd közegben szintén elég intenzíven, 1-2 m-en belül elnyelődik, de a légkörben sokkal nagyobb az észlelési távolsága, ezért az ásványinyersanyag-kutatásban jól alkalmazható. A módszerrel közvetlenül kutathatók az uránérc-előfordulások, kálisó-előfordulások, és nagy hatékonysággal használható az eljárás vulkáni területek kőzetelváltozás-térképezésére a kálium hidrotermális folyamatokban mutatkozó mobilitása miatt (Német és Földessy, 2011).