Víznyerőkút létesítése, tervezése, kijelölése, fúrása, beüzemelése

A képtárban lévő képek a kút létesítés lépéseit, tervezését, engedélyeztetését, helyének kiválasztását, fúrását és beüzemelését mutatják magyarázatokkal.

Talajvíz, csapadékvíz felhasználása

A háztartási vízigény kielégítésének egy részéhez nincs szükség ivóvíz minőségű vízre, hanem más rendelkezésre álló vízből, mint csapadék vagy talajvízből is megoldható. Talaj és csapadékvíz használatával: az autómosás, kertöntözés, WC öblítés és mosás esetén 51 % nagyságrendű ivóvíz minőségű víz megtakarítása eredményezhető. Alkalmazásához egyrészt az épületben két elkülönített vízvezeték beszerelésére van szükség, másrészt a csapadékvíz összegyűjtésére, tisztítására vagy a kútfúrás eredményeképpen a talajvíz kiemelésére és annak felhasználásához szükséges berendezésre.

Ivóvíz minőségű víz nyerése

Talajvízből, esővízből általában nem lehet ivóvíz minőségű vizet nyerni, ívóvíz előállítására kezelni kell a kinyert vizet. Málységi kutak és az artézi kutak képesek jó minőségű vizet adni, kivéve, ha a környező kőzetből toxikus anyagok kioldódására van lehetőség, pl. arzén.

A kutak tehát alapvetően három féle víz gyűjtését, kinyerését szolgálhatják: talajvíz, mélységi víz vagy artézi vízét.

A talajvizek gyűjtésére készített kutak

Mivel a felszínhez közel található talajvíz minősége változó, ivóvíz céljára csak akkor használható fel, ha elég mélyen fekszik, a domborzati alakulatok biztosítják az állandó áramlást és a talaj szűrőképessége is megfelelő. Ilyen esetben a víz állandó mozgásban van, cserélődik. A talajvizek gyűjtésére többféle módon készítenek kutat:

Sírkút: az ásott kút egyik legrégebbi és legegyszerűbb fajtája. A sírkutak az elnevezésüket onnan nyerték, hogy alakjuk a sírgödörhöz hasonló. Ezek egyszerű kör vagy négyszög alakú nyílt gödrök. Csak ott alkalmazhatóak, ahol a terep közelében, átlag 2-3 m mélységben bő vízadóréteg helyezkedik el. Rézsűinek hajlásszögét a talaj fizikai tényezői határozzák meg. A kút oldalfala sosincs burkolva, legfeljebb döngölik, néhol foltokban agyaggal tapasztják a beomlás elkerülése céljából.

Aknás kút: szintén ásott kút, amelynek falát téglával vagy betongyűrűkkel rakják ki. Ha a kút mélysége a talajvízszintjét eléri, akkor még 2–3 m mélyre tovább ásnak. Ha ez a mélység a vízszigetelő agyagréteget nem éri el, akkor ún. lebegő-kútról, ha a szigetelő réteget eléri akkor teljes kútról beszélünk. Ez utóbbi esetben az alsó betongyűrűnek, vagy egyéb falazatnak vízáteresztőnek kell lennie, hogy a víz áramolhasson, cserélődhessen.

A felső betongyűrű peremének a talaj felszíne felett legalább 30 cm-re kell lennie és a felső 1,5 m-es részét körben a csapadékvíz, és a szennyező anyagok bemosódásának meggátolása miatt agyaggal kell bedöngölni.

Ajánlatos a kutak felső részét lezárni, mert a vödrös, ún. kerekeskutakba belekerülhet por, szemét, de a vödröt piszkos kézzel megfogva is elszennyezhető a kút.

A jól megtervezett és kiépített aknás kút minden szennyező forrástól (ól, istálló, pöcegödör, trágyadomb, árok vagy vízelvezető csatorna) legalább 20 m-re épüljön. A talajvíz áramlása a szennyező forrásokkal ellentétes irányú legyen. A magasabban helyet elfoglaló, korábbi kutaktól is legalább 15 m távolságot kell hagyni.

A kút közelében mosni, állatokat tartani, vagy itatni nem ajánlott. Ha mégis szükséges, az itatót legalább 5 m távolságba kell elhelyezni.

Az ilyen kutakat időnként tisztítani kell, amit a teljes víz kiemelésével, a kút aljának tisztításával, zúzottkő- vagy kavicsréteg elhelyezésével és fertőtlenítéssel kell elvégezni.

Csápos kút: az aknás kút továbbfejlesztett változata, amellyel nagyobb vízhozamot lehet elérni. Lényege az, hogy az akna falát a vízszűrő réteg magasságában megfúrják és a furaton keresztül hidraulikusan egy megfelelően réselt és kihegyezett acélcsövet sajtolnak kifelé. Ha a sajtoló elérte az akna falát, akkor további csöveket hegesztenek a meglévőre, és a sajtolás folytatódik tovább. Így a csáp akár a 70 m hosszúságot is elérheti. A legvégén a csápot körbe szigetelik. Ilyen csápból különböző irányban többet is el lehet készíteni. Nagy hozama miatt a csápos kutat az ipari víztermelésben alkalmazzák.

Vert kút vagy Norton kút: ennek lényege, hogy egy hosszú, lyukakkal ellátott vascsövet a talajvíz szintjébe levernek, a lyukakon át telítődik vízzel, amely közvetlenül kitermelhető. Hátránya, hogy vízhozama kicsi, és nem tisztítható. Az ilyen kút vize csak akkor megfelelő, ha a talajvíz nem szennyezett.

Mélységi kutak

A mélyebb vízrétegeket hasznosító fúrt kutak készítése jóval költségesebb mint a talajvizes kutaké, mert legalább 50–100 m mélységből hozzák fel a vizet. Az ilyen kutak szolgáltatják a legjobb minőségű vizet. A mélységi kutak vize tiszta, természetes úton tisztított, a különböző szennyeződések a tároló, porózus kőzetszemcséken (kavicsokon, homokszemeken) megragadnak és a kőzetekből ásványi anyagok kerülnek a vízbe. Mivel a kőzetekből olyan anyagok is kerülhetnek a vízbe (pl. arzén), melyek károsak lehetnek az emberi szervezetre, ezért közfogyasztású ivóvízként való felhasználás előtt laboratóriumban vizsgálni kell, hogy a megengedett határértékeknek megfelel-e. Ahol nagyfokú a talajvíz szennyezettsége (Magyarországon különösen az Alföldön), csak a mélységi kutak biztosítanak jó ivóvízellátást.

Artézi kút

Olyan mélységi rétegbe fúrt kút, amelynél a nagy nyomás következtében a víz magától tör a felszínre (pozitív nyugalmi vízszintű kút).

Európában az első ilyen kutat 1126-ban Franciaországban, Artois grófságban fúrták, innen ered a név: artézi. Kínában és a Libiai-sivatag oázisaiban már sokkal régebben próbálkoztak mélyfúrású kutak révén víznyeréssel.

Magyarországon az első artézi kutak fúrási munkálatait Zsigmondy Vilmos és Zsigmondy Béla budapesti mérnökök irányításával kezdték meg. A legelső, 1830-as, az Orczyházban (Károly-körút) megkezdett fúrás kudarccal zárult, 210 méter mélységben eltört a fúrószár. 1869. november 15-én indult meg a városligeti artézi kút fúrása, mely 1878. január 29-én készült el, igen tekintélyes, 970,4 méteres mélységet értek el.

A világ legmélyebb artézi kútja Németországban, a Berlin melletti Sperenbergben található, 1273,01 m mélységgel.

Hazánkban nevezetesebb artézi kutak Alcsúton, a Margit-szigeten, illetve az alföldi városokban találhatók.