Sinapis alba növekedés gátlási teszt vízre

Szerző: 
Feigl Viktória

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

A fehér mustár (Sinapis alba) érzékeny tesztnövény, melynek növekedése gátolt, amennyiben toxikus anyaggal érintkezik. A gyökér- és szárhosszak mérése alapján becsülhető a toxikus hatás. A tesztmódszer az MSZ 22902-4:1990 és az MSZ 21976-17:1993 szabványokon alapszik.

A vizsgálat menete:

Folyadékminta esetén a vizsgált folyadékból 5 ml-t 9 mm átmérőjű Petri-csészébe mérünk szűrőpapír korongra. A minta felszínére 25 darab mustármagot helyezünk egyenletes elrendezésben. (A fehér mustármag vetőmagboltból, bioboltból származó friss mag, melynek csirázóképessége minimum 95 %. A csírázóképességet és a megfelelő növekedést desztillált vízzel ellenőrizzük. A magok érzékenységét Cu hígítási sorral ellenőrizzük.) Három párhuzamos mérést végzünk. Alternatívaként a folyadékmintából hígítási sort készítünk desztillált vízzel. Kontrollként desztillált vizet használunk. A mintákat 72 órán át, 20/25 °C-on, sötétben termosztáljuk.

A kiértékelés során vonalzóval megmérjük a gyökér- és szárhosszakat. A párhuzamosok eredményét átlagoljuk. A gyökér- és szárnövekedés gátlását %-ban adjuk meg a kezeletlen kontrolon nőtt növények gyökerének, illetve szárának hosszúságához viszonyítva:

X=(K-M)/K*100, ahol: X: a gyökér-, illetve szárnövekedés gátlás %-ban kifejezett értéke, K: kontrolon nőtt növények gyökér-, illetve szárhossza, M: vizsgált mintán nőtt növények gyökér-, illetve szárhossza.

Hígítási sor esetén a gátlási %-okat a bemért mintamennyiség függvényében ábrázoljuk és meghatározzuk az ED20 és ED50 értékeket (20 és 50%-os gátlást okozó mennyiség).

Üledékminta esetén a talajnál leírt módon járunk el: /keptar/3700