A felszíni vizek környezetmenedzsmentjének két fő támogatója a jogi keret és a környezetmonitorig eredményekből származó információ.
A jogi keretet az európai víz keretirányelv a WFD = Water Framework Directive adja meg, erre épülnek a magyar törvények, rendeletek.
Az országos monitoringadatok egy törzshálózati rendszer adtain alapulnak. A meghatározott helyen kijelölt mérőpontok eredményeiből képet kapnak a felszíni vizek állapotáról és több éves trendeket tudnak megállapítani belőle.
A törzshálózati rendszeren kívül helyi jelentőséggel bíró monitoring-pontok is léteznek nagyobb kibocsátók környékén.
A csatornák és szennyvízkezelő telepek befolyását is monitorozzák, így tudható, hogy mit engedünk folyóinkba, tavainkba és a Dunába szennyvíz formájában.
A helyi forrásokból származó szennyezettség és a monitoringpontok adatai alapján kiszámítható a felszíni vizekre vonatkozó lokális, vagy regionális, leggyakrabban vízgyűjtő-szintű kockázat, melynek alapján a kockázatcsökkentés tervezhető.
A felszíni vizek kockázatának csökkentése folyamatos cél és feladat. A megelőzés a kívánatos eszköz itt is. Ne kerüljön a felszíni vizekbe szennyezőanyag, szennyezőanyagot tartalmazó tisztítatlan vagy tisztított szennyvíz, szennyezett ipari vagy mezőgazdasági területekről származó lefolyó vizek, vagy szennyezett szilárd anyag, pl. erodálódott szennyezett talaj.
Külön nagy figyelmet kellene szentelni az üledékek állapotának, hiszen ott rengeteg toxikus fém és perzisztens, bioakkumulálódó toxikus szerves anyag (PBT = Persistent, Bioaccumulative and Toxic) gyűlik össze. Mivel az üledék folyamatosan kapcsolatot tart a vízzel, az üledékből, főként a szerves és a finomszemcsés szervetlen üledékből bármikor válhat lebegőanyag. A lebegőanyag és a víz intenzív érintkezése az addig szorbeált anyagok vízoldhatóvá válását okozhatja, úgy is mondhatjuk hogy a szennyezőanyag víz- és szilárd-fázis közötti megoszlása eltolódik a víz felé. Tehát egy szennyezőanyag üledékben való megkötődése nem jelent hosszútávú biztosítékot a víz számára.