A talaj kockázatának menedzsmentje igen szerteágazó és bonyolult feladatot ró a környezetmenedzsmentre és integrált gondolkodást igényel, nem véletlenül ennek a szabályai és metodikája fejlődött ki legkésőbb.
A talajhasználatok és a területhasználatok sokfélék és mind más és más kockázatmenedzsment eszköztárat igényel: a természetes területek talaja, az erdők talaja, a mezőgazdasági talajok, a városi talajok, az ipari területek talajai más-más veszélyektől védjük és eltérő kockázatkezelő eszközöket alkalmazunk.
A talaj háromfázisú rendszer, melynek fázisai további környezeti elemekkel állnak intenzív kapcsolatban: a gázfázis az atmoszférával, a vízfázis, a talajnedvesség a talajvízzel, a talajvíz a felszíni vizekkel. A szilárd fázis a felszíni és felszín alatti vizekkel és a levegővel, az atmoszférával. Tehát a vegyi anyagok transzportja is bonyolult és modellezése nagy áttekintést és tudást igényel.
És akkor még nem is említettük a talaj legfontosabb "fázisát", a talajban élő mikroorganizmusokat, melyek oly sűrűn vannak a talajban (1 milliárd sejt/g talaj), hogy emiatt a talajt inkább kellene élőnek tekinteni, semmint élettelennek.
A jogi szabályozásban szétválik a mezőgazdasági és a környezetvédelmi szabályozás, és nincs (bár készül) európai keretirányelv.
A monitoring, bár elvileg létezik egy TIM (=Talaj-Információs Monitorig) rendszer, de adatsorai hiányosak és az ország általános állapotát − amiatt, hogy a heterogenitásokhoz mérve kevés a pont és hogy az adatok nem extrapolálhatóak illetve a pontok közötti interpoláció lehetősége is korlátozott − nem tükrözik jól ezek az adatok.
A talajvíz helyzete más, mert aki kutat létesít, annak kötelessége megvizsgáltatni és bejelenteni a kút és vizének adatai, legyen az monitoring kút vagy víznyerő kút. Ezeket az adatokat egy egységes rendszerben tárolják.
A használatban lévő mélységi vizeket is monitorozzák, tehát ezekről is van áttekintésünk és idősorunk.
Az országra vagy régiókra vonatkozó kockázatfelmérés tehát a vizek alapján elvégezhető.
Helyi szinten jobb a helyzet, hiszen a talaj és talajvíz potenciális szennyezőforrásai, lerakatok, ipari kibocsátók, szennyezett területek rendelkeznek helyi talajvíz- és talaj-monitoring adatokkal, melyekből a helyszínspecifikus (lokális) kockázat ezekre a konkrét esetekre kiszámítható.
A kockázatcsökkentés a megelőzés, a korlátozás és a remediáció eszközét egyaránt alkalmazza. Megelőzés a talajba való kibocsátás csökkentését vagy megszüntetését jelenti, a korlátozás a területhasználatok korlátozását, a remediáció pedig a már elszennyezett területek meggyógyítását vagy a veszélynek kitett területek folyamatos karbantartását, javítgatását, a minőség fenntartását jelenti. A szennyezett talaj kezelésére, kockázatközpontú remediálására és újrahasználatára vagy hasznosítására számtalan fizikai-kémiai, termikus, biológiai és ökológiai módszer kínálkozik, de sajnos még mindig nagyon népszerű a "talajcsere", ami sehova sem vezet, hiszen a szennyezett talaj rendbehozatalát nem oldja meg, csak áttelepíti egy másik helyszínre.