Metamorfizmus, Metamorfózis

Szerző: 
Vaszita Emese

A geológiában metamorfózisnak (metamorfizmusnak) nevezzük azt a földkéregben zajló folyamatot, amely során a kőzetek az eredeti kőzetképződési körülményektől eltérő fizikai (hőmérséklet, nyomás) és kémiai körülmények között, szilárd állapotban lejátszódó ásványtani és szerkezeti átalakuláson mennek át. A metamorf kőzetek kiindulási anyaga lehet magmás-, üledékes- vagy korábban már metamorfózison átesett kőzet. A metamorfózis típusok megkülönböztetése általában a kiterjedés, valamint a két fő fizikai körülmény, a nyomás és a hőmérséklet egymáshoz viszonyított mértéke szerint történik, azonban ezek mellett a metamorf kőzetképződésben a kémiailag aktív fluidumok (gőzök-gázok és oldatok) is jelentős szerepet játszhatnak. A metamorfózis három fő típusát különböztetjük meg: 1. dinamikus metamorfózis: törésvonalak és vetők mentén nagy nyomás hatására; 2. kontakt metamorfózis: kőzetátalakulás magas hőmérsékletű mélységi vulkanikus kőzettest környezetében; 3. regionális metamorfózis: nagy területen nagy hőmérséklet és nyomás hatására. A metamorfózis intenzitásának függvényében a metamorfózis négy fokozata ismert, melyek eredményeként metamorf kőzetek keletkeznek.

A metamorfózis fokozatai és az adott fokozatra jellemző metamorf kőzetek:

• Nagyon kisfokú metamorfózis (agyagpala, metabazalt)
• Kisfokú metamorfózis (szerpentinit, kloritpala)
• Közepes fokú metamorfózis (csillámpala, márvány)
• Nagyfokú metamorfózis (eklogit, gneisz)

A metamorf kőzeteket tipikus kőzetalkotó ásványtársulások jellemzik, melyeket a fácies jelemez. A fácies (facies=arc, vagy arculat, latinul) a kőzetek olyan tulajdonságainak összessége, amelyek azok egykori keletkezési viszonyait, körülményeit és környezetét tükrözik. Ilyen tulajdonságok például: ásványos összetétel, kőzetszövet és -szerkezet. A metamorf fácies ásványegyütteseket tartalmaz, amelyek közel azonos nyomás- és hőmérsékleti körülmények mellett képződtek.