Ugrás a tartalomra

Kender (Cannabis sativa)

Kép forrása
http://web.t-online.hu/attys/drog/cannabis.html
Leírás szerzője
Tolner Mária

A kender (Cannabis, illetve Cannabis sativa, azaz „hasznos kender”) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növénynemzetsége illetve faja.

Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Meleg éghajlaton bárhol megterem; az egyes fajtákat az Óvilág különböző részeiről származtatják. Lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény. Virágpora allergén hatású.

Egyes botanikusok szerint a Cannabis sativa egyetlen faj, aminek több változata, illetve alfaja (például Cannabis sativa var indica, vagy Cannabis sativa spp. indica) van. Vad változatai 2–3 méter magasra is megnőnek. Könnyen felismerhető jellegzetes, tenyeresen összetett, 3-11 ujjú fogazott leveleiről. A Cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, például a (gyakran indiai kendernek nevezett) Cannabis indicát vagy a Cannabis africanát. A Cannabis ruderalis Kelet-Európában is honos faj, amely apró termetével és nappal hosszától független virágzásával tűnik ki a többi faj közül.

Cannabis sativa

Ázsiából, Amerikából és Afrikából származtatható, földrajzi helytől függően megjelenése különféle lehet, de fő tulajdonságai állandóak:

* Magasra (akár 5 m-esre) növő,

o nyúlánk, ágai egymástól viszonylag messzire helyezkednek el

o levelének ujjai keskenyek (6-12 ujj)

o többnyire világos zöld színű

* Hosszú beérési idejű

A kender mint haszonnövény

A kender az egyik legősibb ipari növény. A kezdetektől fogva nem táplálkozási céllal, hanem rostjáért termesztették. A kőkori hálós halászat maradványai alapján megállapítható, hogy a fonalkészítés az egyik legrégebben űzött, máig fennmaradt foglalkozás. A kínaiak már i. e. 2800 évvel is jól ismerték, szöveteket és köteleket készítettek belőle, a japánok és mongolok már a pamut megismerése előtt felhasználták. Dél-Európában Hérodotosz idejében (az i. e. 5. században) ismerték. Észak-Európába a szkíták hozták be i. e. 700 körül.

Hazánk területén közel 9000 éve termesztik a kendert. A magyarok is már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját. Ezt bizonyítja a kender, csepű, szösz szavaink török eredete.

A kender elsődleges megmunkálása

A kender elsődleges megmunkálása a lenével azonos: feltárás (a rostok elválasztása a lenkóró egyéb szöveteitől áztatással, amit szárítás követ), törés és tilolás.

Textilipari felhasználás

A kender fontos textilipari nyersanyag is. Rostjai erősek, nedvességnek jól ellenállnak. Műszaki szövetek, vitorlavásznak, ponyvák, hevederek, zsákok, kárpitoskellékek, kötelek, zsinegek stb. készülnek kenderfonalból. A kenderkócból szintén fonalat fonnak, de ez csak alárendeltebb célokra használható.

A nem fonható kenderkócot tömítőanyagként használják például vízvezeték-csatlakozások tömítésére, vagy a kárpitosiparban tömőanyag gyanánt.

A kendermagból kisajtolt olaj étolajként, kence gyártására vagy szappan és kozmetikai cikkek készítésre is használható. A sajtolásnál visszamaradt olajpogácsa állati takarmányozásra is alkalmas.

A pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat gyártanak.

Szerző által felhasznált források

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kender