A pókok általános ismertetése

Kép forrása
http://alhirek.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=69430
Leírás szerzője
GK

A képen egy legyet fogyasztó pók felnagyított képe látható.

A pókok a rovaroktól eltérően három helyett  két testtájjal rendelkeznek. A fejtor és a fej és a tor egybeépülésével alakult ki, proszómának (cephalothorax) is nevezik. A pók másik része a has, azaz opisztoszóma. Nyolc lábuk van és tapogatójuk. Nyolc szemmel nézik a világot, egyesek színeket is látnak.

A pókok ragadozók, legtöbbjük rovarokon és más kis testű állatokon él. Egyes pókok a kisebb egerekre és halakra is veszélyesek, a legnagyobbak viszont még madarakat és békákat is képesek zsákmányul ejteni.

A legtöbb pók habozás nélkül felfalja saját fajtársait is. Sok pók úgy öli meg áldozatáT, hogy mérgét csáprágóin keresztül belé fecskendezi. Táplálkozásuk az elfolyósított áldozat folyékony formában történő felszívását jelenti, melyben a szívógyomor is szerepet játszik. Érdekesség, hogy saját fonalukat, a pókselymet is elfogyasztják, így újrahasznosítják.

Minden pók termel pókfonalat, s az nagyon fontos szerepet játszik életükben. Sokféle célra használják, így például védelmet és meleget adó kokont szőnek belőle fejlődő petéik köré; növényekhez vagy levelekhez rögzített "biztonsági kötelek" készítéséhez használják, amelyekben megkapaszkodhatnak, miként a hegymászók a vonókötélben; fészket készítenek belőle pihenő- vagy áttelelőhelyül; s végül a zsákmányszerzésre való pókhálók is pókfonálból vannak. A pókok különféle célokra más-más fonalat készítenek. Ha a póknak arra kell a fonál, hogy zsákmányszerzés céljára hálót szőjön belőle, a szövőszemölcsei közelében található mirigyek ragacsos váladékkal vonják be a pókfonalat. Ha a póknak helyről helyre kell vándorolnia, vagy le akarja horgonyozni a hálót, száraz fonalat használ hozzá. Más mirigyeinek váladéka a pókfonalat a petéket védő kokon ideális alapanyagává teszi. A pókfonál erősebb, mint az ugyanolyan átmérőjű acélhuzal, és hosszának csaknem egyharmadával megnyújtható anélkül, hogy elszakadna. A pók azért nem esik bele a maga állította csapdába, mert néhány száraz szálat is belesző a hálójába. Tudja, hol vannak hálójának biztonságos részei, és ott lapul meg, várva a hálóba gabalyodó zsákmányállatokat. Ezenkívül a lábain keresztül egy olajszerű anyagot is kiválaszt, amely megakadályozza, hogy hozzáragadjon a háló fonalaihoz (1).

A pókok által készített fonálról, – mely tulajdonképpen több különféle fonál együttese – láthat egy érdekes filmet, ha ide kattint.

Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle (2).

A legtöbb pók nem marja meg az embert, mert nem tekinti zsákmánynak. Azonban még a legkisebbek is marnak, ha piszkálják őket.

Az emberek életét is veszélyeztető, illetve halálukat is okozható mérges pókok a következők:

  • Brazil vándorpók
  • Ausztrál tölcsérhálós pók
  • Ausztrál vörös hátú pók
  • Hatszemű homoki pók
  • Özvegy pókok
  • Remete pók
  • Phoneutria nigriventer pók

A lakásból ajánlatos a pókokat eltávolítani. A lakásban lévő összes, nem mérgező pók kemikáliákkal történő kiirtása nem szerencsés, mivel így beavatkozunk a természetes egyensúlyba, és a megüresedett élettérbe az ártalmatlan fajok után beköltözhetnek a veszélyes, mérgező fajok.(2)

A pókokat egyes keleti és délamerikai országokban fogyasztják. Kambodzsában például a tarantula pók csemegének számít, Skuonban, Kambodzsa egyik városában napi eledelként szolgál.

Ebben a képtárban még sokkal több pók ismertetését és természetesen képét találja meg.

A RICHPOI 2013. július 09, keddi, az MTI-től átvett cikkében kifejti, hogy a pókok sokkal jobban félnek az embertől, mint fordítva: ezért is van az, hogy lényegesen kevesebb a valódi pókcsípés, mint azt általában hiszik. Itt olvashatja az érdekes cikket (3).

Az emberek többsége libabőrös lesz, ha csak megpillant egy pókot, pedig annak az esélye, hogy az ízeltlábú állat megmarja, kutatások szerint sokszorosan kisebb, mint feltételezik. Ráadásul amit az emberek "pókcsípéseknek" gondolnak, javarészt nem is azok, hanem más ízeltlábúaktól - például bolháktól - származnak, de az is előfordulhat, hogy különböző fertőzések vagy vegyi anyagok okozta bőrkiütések.

"Nagyon keményen kell dolgoznia annak, aki azt akarja, hogy megmarja egy pók, ugyanis ezek az amúgy ragadozó életmódot folytató nyolclábú lények egyáltalán nem akarják bántani az embereket" - fejtette ki a LiveScience.com tudományos portálnak Chris Buddle, a montreali McGill Egyetem arachnológusa.

A pókokkal és más pókszabású állatokkal foglalkozó kutató ismertetése szerint a pókok alapvetően kerülik az embereket, mert félnek tőlük, és mivel nem vérszívóak, az emberben nem látnak táplálékforrást, tehát igazán nincs is okuk arra, hogy megtámadják. Csak akkor marnak, ha veszélyben érzik magukat vagy meglepik őket.

Ilyen helyzet adódhat, ha valaki benyúl egy cipőbe vagy kesztyűbe - esetleg megbolygat egy félreeső, sötét zugot -, amely éppen egy nyolclábú lakhelyéül szolgál. Mivel a pókok főleg parányi gerinctelenekre, köztük rovarokra vadásznak, mérgük nem veszélyes olyan "hatalmas" teremtményekre, mint amilyen az ember. Sok közülük még arra sem képes, hogy csáprágójával átdöfje az emberi bőrt.

A mintegy 40 000 pókfaj közül mindössze 200-ról tudott, hogy mérge az ember szervezetére is ártalmas lehet, egy tucaté pedig - köztük a fekete özvegyé vagy a barna hegedűspóké - komoly egészségügyi károsodáshoz vezethet. Vannak olyan nagyobb méretű pókok, amelyek marása fájdalmas, de maradandó sérülést nem okoz. A pókok a sarkvidékeket leszámítva a világnak minden részén előfordulnak, ennek ellenére a statisztikai adatok szerint az igazán veszélyes csípések száma elenyésző. Az ártalmas, idegsejtekre ható marások tünete lehet a rendkívüli fájdalom, szúró érzés, hányinger és hidegrázás, vagy görcsös izomösszehúzódás.

Az internetes portál idézte Rick Vettert, a Kaliforniai Egyetem nyugállományú szakértőjét is, aki elmondta, hogy egy helyi felmérés során azt tapasztalta, hogy annak a 182 páciensnek, aki "pókcsípés" miatt jelentkezett kezelésre, csupán 3,8 százalékát marta meg ténylegesen pók, túlnyomó zömüknek valamilyen fertőzése volt. Egy, az egész Egyesült Államokra kiterjedő összesítés pedig azt mutatta ki, hogy a "pókcsípésre" panaszkodó betegek 30 százalékának tüneteit valójában húsevőbaktérium-fertőzés (MRSA) okozta. De hasonló szimptómák származhatnak bolhától vagy poloskától, szömörcétől, különböző allergiától, vírusos vagy bakteriális fertőzésektől is.

A pókok éppen, hogy azokat a kellemetlen rovarokat ölik meg, amelyek nagyobb valószínűséggel csípik meg az embert, mint ők maguk - húzta alá Buddle. Szavai szerint "az esetek többségében a pókok a mi barátaink".

Szerző által felhasznált források

(1) http://www.vadallatok.hu/pokok_eletrajz.html

(2) http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B3kok

(3) http://richpoi.com/cikkek/tudomany/a-pokok-sokkal-jobban-felnek-az-embertol-mint-forditva.html

Video: http://www.ted.com/talks/cheryl_hayashi_the_magnificence_of_spider_silk.html