Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata)

A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsé belül a soklábúak (Myriapoda) altörzsébe tartozó százlábúak (Chilopoda) osztályába tartozik.

Földrajzi elterjedését tekintve a Földközi-tenger térségében endemikus faj (szemben a közelebbi rokonaival, amelyek alapvetően a trópusi égövben találhatóak meg.), de északabbra is felhúzodhat, így megtalálható Franciaországban, délnyugat Németországban, valamint Magyarországon is. Lakhelye jellemzően kövek között vagy avarban, hűvös, nedves helyen, de lakott területeken a lakásokban is megtalálható. Itt is a nedvesebb, hűvösebb helyeket keresi (pl.: pince, fürdőszoba). Tavasszal és ősszel lehet velük találkozni, amikor a hőmérséklet-változás miatt keresnek maguknak menedéket az emberi környezetben.

Morfológiája: 2−2,5 cm hosszú, maximum 15 pár lábbal rendelkező százlábú. Lapított teste sárgás-szürke színű, hátoldalán 3 hosszanti irányú sötét csík húzódik végig, emellett a lábai is sötétebb színűek. Testét kitinkutikula borítja. A fején egy pár hosszú, vékony, mozgékony fonalas csáp található. Rágó szájszervvel rendelkezik, amihez egy pár ún. állkapcsi láb kapcsolódik, aminek a végén fekete méregkarom található. Szeme – eltérően a többi soklábútól – képalkotó, összetett szem, ami azonban érzékeny a napfényre, különösen az UV-fényre.
A fejen egy különleges érzékszerv, ún. temporális szerv (Tömösváry-szerv) figyelhető meg, amely az egyes osztályoknál különböző alakú. Funkcióját tekintve valószínűleg kemo-, termo-, vagy higroreceptor.

Érdekesség, hogy a százlábúak között viszonylag hosszú lábakkal rendelkezik, ezért gyorsan képes futni (sebessége elérheti a 0,4 m/s-t is).

Éjszakai életmódot folytató, ragadozó állat: táplálékát férgek, csigák, pókok, termeszek, csótányok, illetve bármilyen egyéb ízeltlábúak alkotják. A zsákmányt villámgyorsan megragadja ostorszerű elülső lábaival, majd mérgével öli meg. A méreg az állkapcsi lábain található meg. Az állkapcsi láb az első lábpár módosulásával jött létre. A tőízben lévő méregmirigytől kiindulva a méregkarom hegyéig méregvezeték húzódik, amely a mérget az áldozatba juttatva bénulást okoz. Csípése az emberre nézve nem halálos, mindössze néhány óráig észlelhető, ha azonban valaki allergiás rá, kiütéseket okozhat.

Szaporodása: A légyölő pókszázlábú váltivarú és tojásokkal szaporodik, gyakran indirekt módon:ekkor a hím a földre rakja le a spermatofóráit. A kikelt utódok a kifejlett egyedekre hasonlítanak, a legnagyobb különbség általában a kisebb szelvényszám. Jellemző a fejlett utódgondozás (a nőstények részéről).