Ezerjófű (Centaurium erythraea)

Centaurium erythraea

Védett

Népies neve: epefű, ördögcsíptefű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, gyomorfű

A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétéves, védett növény. Hazánkban termő mindhárom faja (kisezerjófű, keskenylevelű ezerjófű, csinos ezerjófű) gyógynövény, de leggyakrabban a kisezerjófű fordul elő. A kisezerjófű erdőirtásokban, száraz réteken terem. Szára négyszögletes, 10-50 cm magas. 10-35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3-4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3-4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert védett. Termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi, Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehetséges.

A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét gyűjtik virágzáskor, ami júniustól augusztusig tart. A füvet mindenképpen árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfény hatására elveszti a színét.

A gyógynövény szekoiridoidokat (centapikrint, genciopikrint), flavonoidokat, xanton-származékokat tartalmaz.

A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő hatású. Hatékony étvágyfokozó, és teáját fogyasztják puffadás enyhítésére. Gyakorta alkalmazzák májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja.

Az ógörög monda szerint Kheirónt, a kentaurt, sebesülésekor az ezerjófű gyógyította meg, innen ered tudományos neve.

Már az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt.