A gyepi hangya (Tetramorium caespitum L.) az állatok nagy csoportjába (Animalia), azon belül pedig az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, illetve a rovarok (Insecta) osztályába tartozik. Tovább folytatva a gyepi hangya besorolását, kiderül, hogy hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe, a hangyák (Formicidae) családjába sorolják be. Végül pedig nemzetsége a Lasiini, neme pedig a Lasius.
Jelenleg közel 6000 hangyafajt ismerünk, ezek közül Magyarországon mindössze 70 faj egyedeivel találkozhatunk, közülük egy a gyepi hangya. Természetben gyakran előfordulnak a föld alatt, korhadt fákban és farepedésekben is. A gyepi hangyák aktívan terjednek, így lakásokba, élelmiszer-raktárakba is könnyen bevándorolnak, de élelmiszerrel is együtt is behurcolhatjuk őket az otthonunkba.
A hangyák megjelenése és felépítése jellegzetes, ennek köszönhetően egyszerűen felismerhetőek mindenki számára. A hangyák közül kevés nevezhető nagyméretűnek, a gyepi hangya sem tartozik ezek közé. A nőstények mérete hozzávetőlegesen 6-8 mm, míg a sokkal nagyobb számban előforduló dolgozók mérete mindössze 2-3 mm.
A hangyafajok túlnyomó része államalkotó, társas lény. Az egyes államok külön kasztokból épülnek fel, mely kasztok feladata eltérő. A hangyák leszármazási és rokonsági kapcsolataik főleg a hímek vizsgálatából állapíthatóak meg, mivel azok eredeti állapotukban megmaradtak. Nehezebbnek bizonyul a nőstényekből visszakövetkeztetni a kapcsolatokra, mivel ők nagyfokú differenciálódáson mentek keresztül. A gyepi hangya családjai nagyon népesek, de egy fészekben mindössze egy királynő található.
A gyepi hangya színe is igen változatos, a világosbarnától egészen a feketéig változik, attól függően milyen környezetben él.
A hangyák táplálkozása igen változatos lehet: a magvaktól kezdve egészen a húsig minden megtalálható az étlapjukon. A gyepi hangya is igen széles palettán válogatja meg a táplálékait, többnyire azonban rovarokat, valamint a levéltetvek édes nedveit fogyasztják. A lakásokban, hazákban található példányok ezzel szemben általában az élelmiszereket részesítik előnyben.
Szaporodásukra jellemző, hogy nyáron rajzanak, de fűtött helyeken már kora tavasszal is megfigyelhető ez a folyamat.
A gyepi hangya, sok más hangyafajhoz hasonlóan, a földben is megtalálható, ennek leginkább látható jelei a fészkük felett kialakított kis halmok, az úgynevezett „várak”. Ezzel a tevékenységükkel azonban könnyen megváltoztathatják a talaj összetételét, amivel sok gondot okoznak a földeken.
Összességében megállapítható, hogy tevékenységének köszönhetően (talaj összetételének megváltoztatása), valamint azzal, hogy lakásokban, házakban is igen gyakran előfordulnak (gyakran írtani is kell őket) a gyepi hangya nem tartozik a hasznos fajok közé.
http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2839.html
Brehm: Az állatok világa (Könyvkuckó Kiadó, Budapest)
Magyar Nagy-Lexikon (Magyar Nagy-Lexikon Kiadó, Budapest 1999)
Móczár László: Rovarkalauz (Gondolat kiadó, Budapest 1990)