A Gibberella fujikuroi (imperfekt alakja Fusarium moniliforme) egy parazita gomba, amely számos növényfaj megbetegedését okozhatja. Gombák országába, a tömlősgombák (Ascomycota) törzsébe, a Sordariomycetes osztályba, a Hypocreomycetidae alosztályába, ezen belül pedig a Hypocreales rendjébe tartozik.
A különböző Gibberella fajok által okozott növényi betegségek régóta ismertek. A fertőzés következtében csökken a termésátlag és romlik a termés minősége is, valamint a fertőzött szemek vetőmagként sem használhatóak föl. További probléma, hogy a nemzetségen belül szinte az összes gomba termel valamilyen másodlagos mikotoxint, amely fogyasztása mind az emberre mind az állatokra nézve veszélyes.
Ilyen betegség például a kukoricamagok fehér rothadása vagyis kukorica-furáriózis. A gomba még a csirázáskor, megtámadja a gyökereket, melyek elrothadnak, és a növény elhal. A megfertőzött csövek vagy magok nehezen tárolhatók, mivel a betegség a tárolás alatt is tovább terjed. A fertőzés észlelhető a gyökereken és a felnőtt növények szárának alsó részén. A penésszel borított felület alatt a szövetek elrothadnak és a szár törékennyé válik.
Egy másik ismert betegség a rizsnél fordul elő, ez a bakanea fertőzés, ami japánul bolond palántát jelent. A legkorábbi ismert feljegyzések a betegségről 1828-ból származnak. A fertőzött magok még vetés után elpusztulnak. Az idősebb beteg növényekre jellemző, hogy sokkal magasabbra nőnek mint egészséges társaik, gyakran saját súlyuknál fogva dőlnek ki, sterilek maradnak, magot nem hoznak és a leveleik is alulfejlettek. Felmérések szerint 2003-ban ez a betegség volt felelős az ázsiai, észak-amerikai, valamint az afrikai rizs veszteség közel feléért.
1898-ban Shotaro Hori japán kutató azonosította, hogy az abnormális növekedés a parazita gomba jelenléte okozza. A növekedés mögött az a jelenség áll, hogy a gomba anyagcseréje során a növényi növekedési hormonnal azonos molekulát állít elő (Gibberellin), ráadásul jóval nagyobb mennyiségben, mint a növényi sejtek. A gibberellineket alapvetően a magasabb rendű növények termelik, a növekedésüket irányító fitohormonok egyik csoportja. A gomba csak „véletlenül” termeli ezt a hormonhatású szekunder metabolitot. . Ma már több mint 110- féle gibberellin származék ismeretes (melynek körülbelül 30%-a biológiailag aktív).
A gibberellinek, mint hormonok, nem csak a lineáris növekedés fokozzák, hanem:
- gyorsítják a virág kifejlődését, növelik a méretét (el lehet érni, hogy kétnyári növények már az első nyáron virágozzanak).
- magas szintjük megzavarja a virágok ivarát (kétivarú virágok helyett egyivarúak fejlődnek, és fordítva)
A gibberellinek felhasználása sokrétű:
- A malátagyártásban az árpa csírázásának gyorsulását lehet elérni a gibberellin adagolással.
Hatására ugyanis aminosavak szabadulnak fel, amelyekből enzimek képződnek. Így gyorsabban és nagyobb mennyiségű alfa-amiláz enzim képződik. Németországban a sörtisztasági törvényre hivatkozva használatukat betiltották.
- Ezen kívül gyümölcshozam fokozásra is alkalmazzák, elsősorban, de nem kizárólag a citrusfélék esetében.
- A növényi szövettenyésztésben a gibberellinek széleskörűen használatosak növekedésszabályozóként.
A világon évente körülbelül 5 tonna gibberelint állítanak elő. A legnagyobb gyártók az USA (AbbottLab), Kína (növekvő mértékben), Lengyelország. Magyarországon a rendszerváltás előtt a Phylaxia gyártotta (kb. 200 kg/év).