Kámfor (Cinnamomum camphora)

Cinnamomum camphora

A kámforfa (közönséges kámforfa) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó Cinnamomum nemzetség egyik faja, a fahéjfélék közeli rokona.

Eredeti hazája Japán és Tajvan (és Dél-Kína), de már egész Kelet- és Délkelet-Ázsiában ültetik. Európába az arabok közvetítésével jutott el. Betelepítették több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú szigetre is, egyebek közt Madeirára.

Eredeti élőhelyén akár 30 méter magasra is megnövő fa. Elágazó törzse erőteljesen fölfelé tör; ágrendszere sűrű, lombkoronája terebélyes. Örökzöld. Hosszú életű; nem ritkák a több száz éves példányok. Januártól áprilisig virágzik.

Aromás illatú levelei  a felső oldalán sárgászöldek, oválisak ép szélűek, fényesek, 10 cm-nél rövidebbek, a hegyük hosszú. A fiatal levelek vörös-barna árnyalatúak, később mélyzöldek lesznek. Felül fényesek, fonákjuk fehéres, erezetük igen jellegzetes.

Kellemes illatú, sárgás virágai aprók, jelentéktelen külsejűek.

A hagyományos ázsiai gyógyászat egyik fontos gyógynövénye, mivel e fa kérgéből vonják ki vízgőzös desztillálással a kámfort. Leveleiből is nagy kámfortartalmú illóolaj nyerhető.

Használják izom és reumás fájdalmak, nátha és szívpanaszok esetén. Galagonyával kombinálva szívpanaszokra klinikai vizsgálatokkal bizonyított hatékénysága.

Alkalmazása a népi gyógyászatban: bedörzsölésre reuma esetén és a szív és keringési rendszer működésének serkentésére használják.

Kínában kedvelt bútorfa. Leginkább azért kedvelik, mert a rovarok szinte egyáltalán nem károsítják. Főképpen selyem és egyéb ruhaanyagok, a hagyományos patikákban pedig a gyógykészítmények tárolására használják. Sötétvörös árnyalatú belső részei sokkal keményebbek, mint a külső, a kéreghez közel eső világosabb részek. Átható illata szinte korlátlan ideig érezhető. Közepesen kemény és közepesen nehéz bútorfa.