Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)

Dryopteris filix-mas

Az erdei pajzsika a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályához a pajzsikafélék (Dryopteridaceae) családjába tartozó faj.

Az erdei pajzsika a síkságoktól 1700 méter magasságig gyakori.

Az erdei pajzsika  évelő páfrány. Rövid, vaskos gyöktörzséből eredő többszörösen összetett levelei rozettaszerűen állnak, az 1 métert is elérik. A levélnyél erőteljes, a lemeznél sokkal rövidebb, sárgás, gyengén csatornás, világos színű pelyvaszőrök borítják. A levéllemez hosszúkás lándzsás kerületű, vállán kissé, csúcsán erősebben elkeskenyedik, egyszerűen szárnyalt, a tél kezdetéig zöld marad. A levélszárnyak csaknem tövig szeldeltek, a szárnyacskák trapéz alakúak vagy hosszúkásak, tompa csúcsúak, simák vagy kissé hullámosak, durván fűrészes fogasak, párosan állnak. A spóratartó tokok kerekdedek, vese alakú fátyolka borítja őket. Alakgazdag faj.

A Dryopteris filix-mas gyökértörzsét a rajta levő levélnyélmaradványokkal együtt gyűjtik (Filicis maris rhizomá). Kiásásuk után eltávolítják a gyökereket, az elhalt, belül barna részeket. Szobahőmérsékleten vagy legföljebb 35 °C-on szárítják anélkül, hogy felhasítanák. A gyógyszeripar rendszerint a friss gyökértörzseket dolgozza fel.

Két- és háromgyűrűs floroglucin-származékokat tartalmaz; melyek éterrel vagy kloroformmal vonhatók ki (filicin). Ipari készítményeit féregűző szerként használják, embernél ma már igen ritkán. A kivonatok bénítják a bélférgek izomzatát, ezek sós hashajtókkal kiűzhetők. Embernél csak a pántlikagiliszta (Taenia solium) elűzésére használják, nagy körültekintéssel. Amennyiben a kezelés eredménytelen volt, néhány hónapon belül nem ismételhető meg. A hatóanyag felszívódásának csökkentésére a gyógyszer adagolása előtti estén és kiürülésig nem fogyaszthatók zsiradékok és szeszes italok. A kezelés tökmaggal egészíthető ki (Cucurbita pepo).

Az állatgyógyászatban a készítményeket juhok májmételye (Fasciola hepatica), szárnyasok különböző bélférgei ellen használják.

Gyöktörzsének kivonatát régebben féregűzésre használták.

Az erdei pajzsika aljnövényzetben gazdag nyirkos lomb- és tűlevelű erdők, ligetek, száraz tölgyesek, tápanyagban gazdag, laza talajokon nő. Törmeléktalaj-jelző növény.

A spóraérés ideje július-szeptember között van.