Barázdabillegető (Motacilla alba)

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Verébalakúak (Passeriformes)

Család: Billegetőfélék (Motacillidae)

Nem: (Motacilla)

Faj: (Motacilla alba)

Előfordulás, élőhely
Élőhelye: mindig a víz közelében vagy an­nak tágabb körzetében tartózkodik, erdőbe soha nem megy. Megelégszik akár egy ta­nyasi trágyadomb melletti tócsával is. Az őszi vonulás idején a csapatok réteken, ná­dasok közelében, leeresztett halastavak iszap­ján is megjelennek. Rendszeresen láthatók az elárasztott legelőkön is.

Gyakori faj, sokféle élőhelyen előfordul: nyílt, művelt tájakon települések és víz közelében, pl. gazdaságok körül, tóparton, faluszélen, de még városokban is.

Északon településektől távol, ritkás erdőkben, lápokon is költ. Nyugat és Dél-Európában részben állandó, máshol (így hazánkban is) vonuló (febr.-nov.), a Közel-Keleten és Északkelet-Afrikában telel.

Kőfalakban, tetőcserepek alatt, szellőzőnyílásokban, partfalakban, repkény között, kövek alatt stb. fészkel. Szereti a nyílt, kopár felületeket (pl. gyepek, golfpályák, lapos sziklák, háztetők és aszfaltutak), ahol könnyen észre tudja venni és gyors futással el tudja kapni a rovarokat.

Morfológia/felépítés
Testhossz: 16,5-19 cm.
Karcsú testű, hosszú, keskeny, fekete-fehér farkát folytonosan fel-le billegeti. Sétálás közben fejéve1 bólogat, zsákmányát rárohanással szerzi meg, majd hirtelen megáll és izgatottan billeget.
Kifejlett nászruhás hím: a fekete sapka és tarkó éles vonallal válik el a hamuszürke dolmánytól. Homloka és a fejtető eleje fehér. Torokpajzsa (a csőrtől a mellig) fekete. Szárnycsíkjai és a harmadrendűek szegesei fehérek.
Kifejlett nászruhás tojó: mint a hím, de tarkója kevésbé fekete és elmosódott ha­tárral megy át a szürke hátba, a fejtető is zömmel vagy tejesen szürke.
Nyugalmi tollruha: az áll és a torok fehér, néha sárgás; a mellen fekete örv látható. A homlok fehér, esetleg zöldessárga árnyalattal vagy zöldesen árnyalt világosszürke (a legfehérebb a kifejlett hím: az 1. éveseken akár nincs is fehér).
Juvenilis: a fejtető oldalt sötét. Szárnycsíkjai szürkések. Mellfoltja szürke és nem fekete

Táplálkozás 
Tisztán állati eredetű fogyaszt, főleg vízben fejlődő rovarokat, egészen a nagyobb szitakötőkig. 

Szokások
Nagyon eleven, ügyes és mindig mozgó madárka, mely igen szépen lépeget, szaladgál, és hogy gyors mozgásában biztos is legyen, erre való a hosszú farka, amellyel úgy billeget, mint a kötéltáncos hosszú rúdjával. Vizek lengjében, szélein ügyesen lépeget át kőről-kőre és még ügyesebben szedegeti a nyugvó, kapkodja a felröppenő rovarságot. Fenyéreken, kerítő falakon ehhez képest iramodik, néha felröppenve, mintha cigánykereket hányna a repülő préda után; de farkával mindig úgy billen, hogy talpra kerül. 

Szaporodás
A barázdabillegetők gyakran csak a revirek kialakulása után 2-4 héttel kezdenek fészkelni. A fészek a legkülönbö­zőbb helyeken, de mindig úgy épül, hogy tető legyen felette. Találták már pajták, ólak gerendáin, fali üregekben, ölfarakásban, hidak alatt, földi lyukban, csövekben és még sok más helyen. Növényi szálakból épül, a csészét pihetollakkal és szőrszálakkal bélelik ki. A párok évente kétszer, ritkán háromszor költenek, először áprilisban. A tojó naponta rak egy tojást, míg a fészekalja 5 tojással teljessé nem válik. A kotlási idő 12-13 nap, a fiókák 14-15 napig maradnak a fészekben. Gyakran vérszívó külső élősködők gyötrik őket.

Szerepe az ökoszisztémában
A barázdabillegető hasznos madár, mely kizárólagosan rovarokkal él. Elfogja a kis bogarakat, a szúnyogot, az apró szitakötőfélét; de ott, ahol vizek táján nagy legelők vannak, nagy barátja mindenféle legelő jószágnak is, amely körül, de néha rajta is ugyancsak szedegeti a sok legyet és mindazt, a mi a szegény állatnak terhére van. 

Veszélyeztetettség 
Védett madárfaj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.