Menyét (Mustela nivalis)

Kép forrása
http://www.sas-hegy.hu/_user/browser/Image/tudastar/allatok/emlosok/_nagy/menyet.jpg
Leírás szerzője
Sallai Tibor

Név: Menyét (Mustela nivalis)

Rendszertani besorolás:

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály: Emlősök (Mammalia)

Rend: Ragadozók (Carnivora)

Család: Menyétfélék (Mustelidae)

Nem: Mustela

Faj: Mustela nivalis

Előfordulás, élőhely
Eurázsiában elterjedt a Himalájától délre fekvõ trópusi-szubtrópusi tájak kivételével, valamint Észak-Afrikában és Észak-Amerikában. Írországról, Izlandról, a sarkvidéki szigetekrõl, illetve a hegyekben 3000 m felett hiányzik. Egyébként szinte bárhol lehet vele találkozni, fõként mûvelt területeken és települések szélén. Hazánkban is közönséges.Az erdőt, mezőt figyelmesen, s főleg csendben járó ember gyakran találkozik ezzel az apró, feltűnően élénk természetű állatkával, amint közelünkből tovasurran, vagy két lábra egyenesedve, kíváncsi szemekkel fürkészi a terepet, de a legkisebb gyanús jelre eltűnik valamelyik egérlyukban, vagy a növényzet sűrűjében. Igazi élőhelye a bokros, cserjés, fás, ligetes erdőrészek, a fasorok és erdősávok, ahol búvóhelyet talál magának. A megművelt területeket nem kedveli, előnyben részesíti a műveletlen talajú réteket, legelőket, parlagon hagyott területeket, s a vakond, pocok vagy más rágcsálók föld alatti járataiban búvóhelyet találhat. Kedveli a gazos árkokat, gyomnövényekkel bőven benőtt gödröket, s főleg a homokos altalajú, kissé nyirkos részeket. 

Morfológia, felépítés
A menyét a világ legkisebb testű emlős ragadozója. testhossza 1723 cm, farokhossza 37 cm, tömege 35200 g átlagban a hímek 120, a nõstények 60 g-ot nyomnak. Mivel a menyét nagyon karcsú még a pockokat is tudja követni járataikba. Az egészében véve nagyobb hermelinnél farka rövidebb, és farokvége sohasem élesen elváló vagy fekete, bár a csúcsa felé sötétebb barna lehet. Fehér téli bundát csak elterjedési területének északi részein ölt. Hátának színezete hasonló a hermelinéhez, de a fehér hasoldaltól elválasztó határ hullámosabb vonalú. Olykor még a hasán is látni barna foltokat vagy sötét jegyeket a szájzugban.

Táplálkozás
Angliában egy vizsgálat szerint az ottani menyétek 55%-ban mezei pockot, 19%-ban üregi nyulat és 15%-ban madarakat ettek. Ahol nincs üregi nyúl, ott a pockok aránya 80% is lehet, a téli idõszakban pedig kizárólag ezen élhetnek. A menyét étlapján tehát jóval kevesebb faj szerepel, mint a hermelinén, vagyis sokkal inkább specializálódott.

Gyakran változtatja otthonát, búvóhelyét. Főleg az egérjárta helyeken gyakori, hiszen ezek a fő táplálékai, és a pockok mellett, a fiatal mezei és üregi nyúlfiakat is előszeretettel zsákmányolja. 
Megfigyelték, hogy olykor még a kifejlett nyulakat is megtámadja. Faluhelyen, kisebb, csöndesebb településeken a csűrökbe, ólakba, sőt az istállókba is bemerészkedik, és ha rákap a fácánnevelő helyekre, jelentős a kártétele. Zsákmányszerző útjaira egyedül vagy olykor többedmagával indul, szürkületben, vagy főleg az éj leple alatt. A fára mászásban nem jártas, s csak végszükség esetén úszik. 
Fürgeségének köszönheti, hogy az egér, vagy a pocok nem menekülhet előle. Estefelé az erdőszéleken figyelhetjük meg egérvadászatait.

Szokások
Viselkedése és életmódja ugyan emlékeztet a hermelinre, de inkább a pocokvadászatra specializálódott. A menyétek járataikba is követik a mezei pockokat, hogy ott megfogják õket. Ezt csak karcsúságuk teszi lehetővé, ami viszont nagy energiafelvételt tesz szükségessé, mivel az állatok kedvezőtlen testfelszín/testtömeg arányuk miatt sok hőt veszítenek. Nem tudják magukat tömött bundával védeni, mivel akkor már nem férnének be a pocoklyukakon. A nagy energiaveszteség kiegyenlítéséhez a menyétnek szinte állandóan vadásznia kell. Alapanyagcseréje igen magas. A menyét tehát rengeteget portyázik, gyakran még éjszaka is, kertekben, hulladékhalmokon, szénakazlakban és cserjésekben; néha még az üregi nyulat is megpróbálja leteríteni, de kis termete miatt ez sokkal ritkábban sikerül neki, mint a hermelinnek. Rövid, 12-30 cm-es ugrásokkal halad, közben időnként felegyenesedve figyel; "cincogással" könnyen behívható. Sokszor meghatározott vadászösvényeket követ; meglehetősen territoriális viselkedésű, azaz ragaszkodik megszokott területéhez. A hímek revírjei elkülönülnek a nőstényekétől. Pocokgradáció esetén, amikor 100500 pocok is lehet egy hektáron, a vadászterület 15 ha-ra zsugorodhat, ha pedig mondjuk csak 2040 pocok jut egy hektárra, akkor egyegy menyét 15 hektárt is birtokolhat. A nőstények revírjei mindig jóval kisebbek. Egyetlen éjszaka alatt egy menyét 2 km-t is megtehet. Téli pihenőt a menyétek nem tartanak.

Szaporodás
Párzáskor a hím a nőstényt tarkóján megragadva, csendes helyre vonszolja. A rituális művelet néha több órát is igénybe vesz. A párzás 3−4 napon át többször is megismétlődik. A vemhességi ideje 5−6 hét, de el is húzódhat. Az alom száma 5−6, de megfigyeltek ennél többet is. A menyét ellés előtt a kölykeinek száraz növényi részekből fészket készít. A kölykök vakon születnek, csak 22−25 nap múlva nyílik ki a szemük. Általában 6-8 hétig szopnak, 3 hónapos korban elérik a kifejlett állat nagyságát. Ekkor már többnyire önállóan szerzik be táplálékukat, és valódi ragadozókként élnek. Nemcsak zsákmányukat fogyasztják el, hanem elejtésükkor a vérüket is kiszívják. Életkoruk 4−6 év. 

Veszélyeztetettség
Nem veszélyeztetett faj, Magyarországon védett. Eszmei értéke 10.000 Ft.

Szerző által felhasznált források