Alpesi szalamandra (Salamandra atra)

A Salamandra-nemzetség legfontosabb bélyegeit: Meglehetősen esetlen alakú állatok, farkuk majdnem hengeres, kúpalakú, vége lekerekített, vitorlája nincs és a törzshöz hasonlatosan többé-kevésbé határozottan gyűrűzött, vagyis felülről lefelé haladó rovátkák vannak rajta. Elülső lábaikon négy, a hátulsókon öt szabad ujjuk van. Bőrük mirigyes, fülmirigyeik nagyok, éles határúak s nagy pórusok vannak rajtuk, más kiálló mirigyek láthatók a testük két oldalán, valamint a hátgerinc mentén és az oldalak felső részén, mindenütt hosszanti sorokba rendeződve. Ínyfogaik két, S alakúan erősen görbült, hátrafelé egymástól elhajló hosszanti sorban rendeződtek el, melyek együttvéve kb. harang alakot alkotnak. A két fogsor elülső végét egyszer nagyobb, máskor kisebb köz választja el egymástól és az többé vagy kevésbbé túlnyúlik a belső orrnyílások elülső végén. Nagy, kb. tojásdadalakú nyelvüket egy hosszanti szalag köti hozzá a szájüreg alapjához, tehát csak az oldalai szabadok többé vagy kevésbbé. Torkukon határozott harántredő fut keresztül. A hosszanti irányú kloakarés ajkai a hímen duzzadtabbak, mint a nőstényen, amelyet egyébként csak valamivel kisebb feje és rövidebb farka nem valami élesen különböztet meg. A nemnek négy faja van, kettőnek a hazája Európa, kettőnek pedig Nyugat-Ázsia, de ez utóbbiak csak kevéssé ismertek még. Hat nemzetségük ismeretes 32 fajjal.

Rendszertani besorolás:
Ország:Állatok(Animalia),
Törzs:Gerinchúrosok(Chordata)
Altörzs:Gerincesek(Vertebrata)
Osztály:Kétéltűek(Amphibia)
Rend:Farkoskétéltűek(Caudata)
Család:Szalamandrafélék(Salamandridae)
Alcsalád: Valódi szalamandra-formák (Salamandrinae)

Az Alpesekben alpesi szalamandra él, mely nagyon hasonló a foltos szalamandrához, de kevésbé esetlen, nem foltos, egyenletesen fénylő fekete színű, valamivel kisebb annál és csak ritkán nő meg 11–16 cm-nél hosszabbra.

Előfordulás, élőhely, szokások:
Hazája a szavojai, svájci, tiroli, salzburgi, felsőausztriai, stájer, karintiai és krajnai Alpesek, valamint Württembergnek és Bajorországnak néhány, az Alpesekkel összefüggő hegylánca. Méhely megtalálta a horvátországi Kapelában, de ismeretes még a hercegovinai Prenj-hegységből is. Az Alpesekben 700 és 2850 m közé eső övben alkalmas helyeken mindenütt tömegesen található. Így Tirolban, Gredler szerint, gyakori a hegyi és előalpesi öv nedves erdeiben és patakok által öntözött szakadékaiban, ellenben a felsőstájerországi Alpesekben mindig az erdőöv felett, a törpe fenyő régiójában él és meleg zivatarok után, mint az előző faj, oly nagy tömegben jelenik meg nappal is, hogy a föld valósággal mozogni látszik.

Majdnem mindig társasan él, többnyire tucat számra, kövek, moha, alpesi rózsa és bokrok alatt, rokona módjára. Ehhez hasonlatosan szintén renyhe, lassú teremtés, amely szintén csak nedves időben látható rejtekén kívül és nagyobb szárazság idején összezsugorodik.

Szaporodása
Az alpesi szalamandra, szaporodása tekintetében eltér a foltos szalamandrától. Bár szintén eleven fiakat hoz a világra, de kettőnél többet egyszerre nem. Jóllehet a nőstény petefészkei ugyanakkorák, mint a foltos rokonáé, és ugyanannyi pete, 30–40 egyszerre, jut be a petevezetékeibe, mégis mindegyik vezetékben csak egy-egy fejlődik ki s a poronty a többi pete rovására nő meg, mert ezek egységes, az embriót körülzáró és azt tápláló szikanyaggá folynak össze, míg végül átszakítja a peteburkot és az anyagban szabadon mozog. Tehát mindegyik petevezetékben megtermékenyítetlenül marad 15 vagy még több pete. A fiatalok megszületésekor a tápláló anyag már teljesen fel van használva.

A magános csíra nemcsak teljesen kifejlődik a szikanyagban, hanem meg is nő 45–50 milliméter hosszúra. Kopoltyúi rendkívül fejlettek és elérnek egészen a hátulsó lábáig, de eltűnnek még megszületése előtt s az újszülöttön csak igen gyönge nyomai láthatók. A fiatalok a vizet nélkülözni tudják és az anya fiataljait, még a fogságban és még akkor is, ha elegendő víz áll a rendelkezésére, a szárazon rakja le.

Petéinek fejlődése éppen annyi ideig tart, mint a foltos szalamandráé, de terhességének a tartama a megtermékenyítéstől a szülésig sokkal hosszabb, mert a fiatalok addig maradnak az anya testében, míg fejlődésük be nem fejeződik és tekintélyes nagyságot el nem értek. Augusztus előtt ritkán lehet olyan terhes nőstényeket találni, melyekben a fiatalok fejlődése már jól előre haladt; a megtermékenyítés maga, megfelelően az állat tartózkodási helye magasságának, szintén nagyon későn megy végbe, tehát nemcsak a vízhiány az oka a fejlődés ez eltérésének, hanem a tartózkodási hely klímája is.

A két fiatal a két petevezetékben rendesen egyforma nagy és erős s néha ugyanabban az órában születnek is meg, de megeshetik az is, hogy nem egyformán fejlődnek s hogy az egyik több nappal későbben születik meg a másiknál. Ez az eltérés talán onnan van, hogy az először megtermékenyített pete elpusztult és helyette egy másik fejlődött ki. Nemritkán ugyanabban a petevezetékben 2–3, a fejlettség különböző fokán álló pete is található, míg a többiek talán már egészen összefolytak egymással. Ez azt bizonyítja, hogy az összes peték egyszerre termékenyíttetnek meg, ha mindjárt egyszerre csak kettő fejlődik is ki.