Erdei béka (Rana dalmatina)

Kép forrása
http://www.pite.org.hu/wp-content/uploads/sringfrosch.jpg
Leírás szerzője
Balog Orsolya

Rendszertani besorolás:

Ország (regnum): Állatok (Animalia) 

Törzs (phylum): Gerincesek (Vertebrata)

Osztály (classis): Kétéltűek (Amphibia)

Rend (ordo): békák (Anura)

Család (familia): Valódi békafélék (Ranidae)

Nemzettség (genus): Rana

Faj (species): dalmatina

Elterjedés, élőhely:

Egész Közép- és Dél-Európában honos, de Ázsia nyugati területein is megtalálható. Hazánk területén az erdei béka gyakorinak számít. Sík és dombvidékeken is általános. Az 1000 méternél magasabb helyekre nem hatol. Kedveli az erdőket, ártéri fűzeseket, erdei nedves réteket.

Megjelenés:

Közepes termetű, karcsú, feltűnően hosszú lábú béka. A nőstények jellemzően 6-8 cm, a hímek 5-6 cm hosszúra nőnek meg. Orra hegyes, szeme barna, írisze vízszintesen ívelt. Alapszíne drappos barna, lábán, hátán sötétebb foltokkal, hasa sárgásfehér, márványozottság nélküli, hátán általában egy sötétebb V alakú foltot hord. Hátsó lábain többnyire jól kivehető a kb. 10 sötét keresztsáv. Tavasszal a hímek hüvelykvánkosa világos, a test színéhez hasonló árnyalatú, állaga gumiszerűen ruganyos. Ebihalaik farokzászlója magas, sokszor a hát hátsó kétharmadánál kezdődik, jellemzően kontrasztosan, sötéten foltozott. Az ebihalak ezenkívül magasabb, robusztus testükkel, aránylag rövidebb farkukkal különíthetők el a rokon fajok lárváitól.

Életmód:

Az erdei béka októbertől márciusig téli álmot alszik. Telelésből csak március második felében jön elő, s nem sokkal később megtörténik a peterakás. Kizárólag ebben az időszakban találhatjuk a vizekben. A kifejlett állatok napközben a növényzet vagy az avar alatt tartózkodnak. Éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, csigákra vadászik. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, ennek is köszönheti, hogy a vizektől viszonylag nagy távolságokra is eljut. Menekülés közben a nagyobb példányok 1-2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén-március elején megjelenhetnek, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át. Mint számos kétéltű, az erdei béka is fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, mivel egyrészt az ember szempontjából káros rovarokkal táplálkozik, másrészt számos hüllő, madár és emlős táplálékául szolgál.

Szerző által felhasznált források

http://hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_béka

http://www.greenmania.eu/knowledge-base/endangeredspecies/erdei-beka-rana-dalmatina/

http://www.mme.hu/khvszweb/index.php?option=com_content&view=article&id=71%3Aerdei-beka-rana-dalmatina&catid=44%3Ahazai-keteltuek&Itemid=75&lang=hu