Pikkelykefélék (Lepismatidae)

Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Anilmalea)
Törzs: Ízeltlábúak  (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyatlan rovarok (Apterygota)
Rend: Pikkelykék (Zygentoma)
Család: Pikkelykefélék (Lepismatidae)

Előfordulás, élőhely:

A családba tartozó fajok nagy része a melegebb vidékeken él, mint például Olasz-, Spanyol-, Görögországban. Vannak fajok, melyek más állatok otthonában telepednek meg, kihasználva az általuk nyújtott biztonságot így gyakran találhatóak meg hangyafészkekben. Ez a lakhely igen előnyös számukra, hisz a hangyák gyakran hordanak otthonukba számukra használhatatlan szemetet. Ezt a furcsa együtt élést a megfigyelések szerint a hangyák sem bánják, hiszen a pikkelykék elrejtőznek a homokba gazdáik elől és csak ételért bújnak elő. Más fajok az emberi lakásokban, otthonokban az emberrel együtt élnek, mint a hazánkban elszaporodott ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina).

Morfológia.felépítés:

Testüket ezüstösen, fehéren csillogó pikkelyek fedik, melyek ha megfogják őket, könnyen lepereg testükről. Alakjuk szinte minden fajnál, enyhén lapított, az előtor felül nyakpajzsszerűen kiszélesedik, majd hátrafele csúcsosodik. Néhány fajnál ez már szinte háromszög alak. A három torszelvény egyaránt jól fejlett, és mindhármon egy-egy pár láb található.  A hosszúra nyúlt potroh három faroksertében végződik. Az oldalsók faroktoldalékok, a középső pedig végfonal. Ezeket azonban nem használják ugrásra, veszély esetén inkább erős lábaikat használják. Néhány fajnál előfordul ventrális zacskó, de elég ritka.

Jellemző a szárnyak teljes hiánya. A fejen található, a rejtett életmódjukhoz alkalmazkodott egyszerű szem, valamint a rágó szájszerv. Minden fajra jellemző egy pár hosszú, fonalszerű ostorcsáp.

A gyakorlat szempontjából az ember közvetlen környezetében, a lakásban élő fajt tárgyaljuk a továbbiakban:

Ezüstös pikkelyke

(Lepisma saccharina):

Előfordulás, élőhely:

Ahogy már említettük, ez a faj a lakásban, otthonokban honosodott meg. Jelenléte nehezen észrevehető, ugyanis csak a sötétben búik elő. Nappal a dohos helyiségek szűk repedéseiben és réseiben bújnak meg. Kedvelik a nagyobb páratartalmú helyiségeket, így elsősorban a vizes helyiségekben úgy, mint konyhában, fürdőszobában szaporodik el. Csak véletlenül vehetők észre, ha pl a fürdőszobában hirtelen kapcsoljuk fel a villanyt. Ilyenkor először megdermed, majd erős lábai segítségével szakaszokban gyorsan visszafut egy sötét zugba.

Morfológia, felépítés :

Jellemzőek rá a család tulajdonságai. Karcsú, lapított teste van, kb. 8-12 mm. A három farokserte kb. egyenlő hosszú. A nyolcadik és kilencedik potrohszelvényen egy-egy pár stylus található.

Táplákozás :

Mindenevő, de első sorban szénhidrát-, és keményítőtartalmú élelmiszereket fogyaszt. Megrágják a papírost, bőrárukat, gyapjúdolgokat. Régi, dohos könyvtárakba gyakran a könyvek kötéseit is rongálják. Akár egy évis is kibírják táplálék nélkül.

Szaporodás:

A párzás során a hím a spermáját vékony fonalban a földre helyezi, a nőstény pedig felszedi. A nőstény életében kb. 100 vagy több petét rak le egyenként, vagy csomókba. A szaporodás időtartama egész nyáron tart. A petéket a nőstény tojócsövével a padló rései közé, biztonságos helyre teszi. 3-4 hét múlva kelnek ki a petékből az ivadékok. A kikelő, fehér utódok fején az első életszakaszban egy barna éles tövis található, mely a peteburokból a kibújást segítik. Az utódok fejlődése elég hosszú 4 hónap és három év közötti időszak alatt (ez az idő külső tényezőktől függ mint pl. hőmérséklet). Az ivadékok csak méretben különböznek a fejlettektől. A tízedik vedlés után lesznek ivarérettek.