Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Ragadozó bogarak (Adephaga)
Öregcsalád: Ötlábtőízesek (Caraboidea)
Család: Futrinkafélék (Carabidae)
Elterjedés
A futrinkák családja fajokban felette gazdag, számuk ezidőszerint megközelíti a 25.000-t. A földkerekség minden táján, még a leghidegebb tájakon is megtalálhatók és magas hegységekben az örökös hó és gleccserjég széléig hatolnak fel. A gleccserek szélének kavicsában például több havasi Trechus-fa tanyázik, amelyek ennek a szélső állatéleti tájnak úgyszólván jellemző tagjai. Más futrinka-fajok csak a síkság, mások a tengerpart és mások megint csak a földalatti üregek és barlangok lakói.
Morfológiai jellemzők
Futrinkafélék (Carabidae), a bogarak (Coleoptera) egyik családja. Gyors, hosszú és karcsúlábú fajok tartoznak ide. Többnyire éjjeli állatok. Soknak csökevényes a szárnya s így repülni nem tud, mások megőrizték szárnyukat és alkalomadtán repülnek is. A cicindelákra jellemző tarka színeket kivételesen futrinkákon is megtaláljuk, mindazonáltal felületük inkább egyhangú fekete, zöld, kék, rézvörös vagy rézbarna. A szárnyfedők többnyire a potroh csúcsáig terjednek és azt gyakran körülfoglalják, felületüket bemélyedt hosszanti barázdák, sorokban elhelyezett pontok vagy gödröcskék díszítik. Ivari különbségek az elülső lábakon mutatkoznak, ellentétben a nőstényekkel a hímek elülső lábfején ugyanis 3–4 íz kiszélesedett és talpán kefeszerűen szőrös.
Életmód és táplálkozás
Nagyobb részük ragadozó életmódot folytat, ezek rovarokat, csigákat, földigilisztákat zsákmányolnak, mások dögre járók v. megelégszenek növényi táplálókkal, (pl. a gabonafutrinka). A futrinkák rovarokból, csigákból és gilisztákból álló zsákmányukat macskamódra győzik le. Többnyire éjjel vagy szürkületkor járnak magányosan zsákmányuk után, melyet nagy, duvadt összetett szemükkel a gyenge fényben is felismernek vagy szimatolva és szaglászva ide-oda mozgatott tapogatóikkal és fonálforma csápjukkal keresnek. A legtöbb futrinka nappal kövek alatt vagy más búvóhelyeken rejtőzik. Ilyen életmód mellett szárnyuk csak alárendelt jelentőségű lehet és valóban számos fajon csökevényes is, viszont mások megtartották szárnyukat és repülőképességüknek alkalom adtán hasznát is veszik. Nagyon érdekes jelenség, hogy a nagy futrinkák miképpen győzik le, lágybőrű állatokból, főleg csigák és gilisztákból álló zsákmányukat. Erős harapásokkal védtelenné és menekülésre képtelenné teszik a szerencsétlen áldozatot, majd ráeresztik gyomornedvűket, melynek erjesztő anyaga a lágy részeket gyorsan szétbontja, péppé alakítja és gyors felszürcsölésre alkalmassá teszi. Kisebb gerinceseket, például gőtéket, hasonló módon kezdenek ki és ugyanezt teszik az apró emlősökkel is. Kézbe fogott futrinkák gyakran bűzös barnás váladékot bocsátanak ki szájukból, ez középbelükből származó és béltartalommal kevert kihányt mirigyváladék. Egy másik váladékot védelem céljából vagy párosodáskor lövellnek ki, ez az alfelnyílás mellett nyíló két bűzmirigyből származik, erősen csípős és sajátos szagú, úgyhogy nem csodálkozhatunk azon, ha a nőstény odacsalogatására is szolgál.
Szaporodás
A futrinka-lárvák hosszúkás hatlábú lények, melyek fején kétoldalt 6–6 szemet, kilencedik potrohgyűrűjükön két fartoldalékot és hosszú bélcsőfüggeléket találunk. Életmódjuk megegyezik a kifejlődött bogarak életmódjával. A lárvák felső állkapcsa csak a zsákmány megfogására és megsebesítésére szolgál, a kiszívás a szájnyílás feladata.