Közönséges villáscsápú

Közönséges villáscsápú (Pauropus huxleyi)

Rendszertani besorolás:

Ország:

Állatok (Animalia)

Törzs:

Ízeltlábúak (Arthropoda)

Altörzs:

Soklábúak (Myriapoda)

 Osztály:

Villáscsápúak (Pauropoda)

 Rendek

• Hexamerocerata

• Tetramerocerata

Az ikerszelvényesek közeli rokonai. Talajban és avarban élnek, főként gombákkal táplálkoznak. Szemük nincs, kilenc pár lábbal rendelkeznek.

A villáscsápúak (Pauropoda) osztályát, kicsiny, halvány színezetű, százlábú-szerű ízeltlábúak alkotják. Mintegy 500 faját, két rendbe és tíz családba soroljuk. Fajaik világszerte előfordulnak, talaj-, avar-, illetve korhadéklakók

Latin nevük (Pauropoda) görög eredetre tekint vissza, jelentése: pauro - kis és podo - láb.

Evolúció és rendszertan:

Bár 35-40 millió évvel ezelőttről eddig nem sikerült villáscsápúak maradványira bukkanni, úgy tűnik, hogy egy régi csoportjuk szorosan kapcsolódik a százlábúak (Chilopoda) osztályához. Szájszervük, ivari nyílásaik elhelyezkedése nagy hasonlóságot mutat, sőt egyedfejlődésükben is nagy hasonlóságok vannak. A két csoport valószínűleg közös eredettel rendelkezik.

Két rendjük a Hexamerocerata és Tetramerocerata. A Hexamerocerata rend egyedei 6 szelvényű csáppal, 12 szelvényű törzzsel és 11 pár lábbal rendelkeznek. Képviselőik fehérek, testük hossza arányos szélességükkel. Az egyetlen család eme rendben a Millotauropodidae. Egy nemzetség és néhány faj található benne.

A Tetrameroceraták 4 szelvényű csáppal és 8-10 pár lábbal rendelkeznek. Egyedei gyakran kicsik, néha nagyon aprók. Színezetük fehér, vagy barnás. A legtöbb faj kifejlett példányai 9 pár lábbal rendelkeznek. Kilenc család tartozik a rendhez, legnagyobb fajszámmal a Pauropodidae család rendelkezik.

Fizikai jellemzők:

Ez a fehér vagy barnás állat viszonylag rövid, 0,5-2,0 milliméteres, nagyon rugalmas törzzsel rendelkezik. Vak, és rendelkezik néhány szokatlan érzékszervvel. Törzse mentén öt pár hosszú érzékszőr található. Csápjai bonyolult szerkezetűek, három ostorra hasadtak. Ezen szervek segítségével érzékeli az állat a külső környezetét, és fizikai hatásokat.

12 törzsszelvény jellemző rá. Feje kicsi, lefelé irányított, szem nélküli, azonban rendelkezik szemhez hasonló érzékszervvel. Az utolsó törzsszelvény mögött a vízszintesen osztott pygidium található. Ez a hátsó végbéllemez az egyik legkülönösebb dolog az osztály képviselőin, ez bír a legnagyobb jelentőséggel a fajok azonosításakor. Szinte minden villáscsápú fajnak egyedi jellemzői vannak e lemezt tekintve. Eltérhet a formája, métere, borítása, szerkezete, és ha van függelék akkor ezeknek száma, hossza, alakja, illeszkedési pontja. Egyes fajok már az első lárvaállapotukban felismerhetők e lemez alapján.

Elterjedésük:

 A Hexamerocerata rend tisztán trópusi fajokkal bír, míg a Tetramerocerata rend legtöbb nemzetsége szubkozmopolita.

Magyarországon 10 fajuk él. Hazánkban csak a Vértesben fordul elő. Kövek alatt üregeket ás.

Életmódjuk:

A legtöbb közegben ritkás az előfordulásuk, néha azonban négyzetméterenként több ezres nagyságrendben is előfordulhatnak, akár mezőgazdasági élőhelyeken is. Könnyedén rájuk bukkanhatunk kövek alatt, korhadó fákban, és nedves talajban a mohaszőnyeg alatt. A talajban 10-20 cm mélyen a legsűrűbb az állományuk. És habár ásni nem tud, a gyökerek és földben lévő hasadékok mentén a felszín alatti vizekhez is eljut.

 Viselkedésük:

Rejtőzködő életmódja folytán gyakran kövek és faágak alsó oldalán található meg. A villáscsápúak érzékenyek a fényre, ha tehetik a talaj repedéseibe, vagy más búvóhelyekre húzódnak előle. Gyors, szaggatott mozgással menekülnek. A környezet vizsgálatára, csápjaikat folyamatosan, szokatlanul nagy sebességgel mozgatják. A talaj nedvességtartamának változásakor függőleges vándorlás figyelhető meg. Részben ragadozók, részben nekrofágok.

Szaporodás:

A szaporodás során a hímek spermiumcsomagot helyeznek a talajba, a nőstények pedig felkeresik és felszedik azt. Ezen kívül semmilyen ismeretünk nincs másmilyen szociális viselkedésről, illetve kommunikációról.

Szerepük:

Fontos szerepük van az erdei avar lebontásában és a humusz előállításában.

Nedves erdők avarjában és sűrű növényállú szántóföldi kultúrákban is előfordul