Mosómedve (Procyon lotor)

Kép forrása
http://m.blog.hu/sa/saltlakecity/image/Racoon.jpg
Leírás szerzője
Szörényi Nóra

Rendszertani besorolás:

  • Ország: Állatok (Animalia)
  • Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
  • Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
  • Osztály: Emlősök (Mammalia)
  • Alosztály: Elevenszülők (Theria)
  • Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
  • Öregrend: Euarchontoglires
  • Rend: Ragadozók (Carnivora)
  • Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
  • Család: Mosómedvefélék(Procyonidae)
  • Nem: Procyon
  • Faj: Procyon lotor
  • Alfajok:

P. l. auspicatus - P. l. elucus - P. l. excelsus - P. l. fuscipes -

†P. l. gloveralleni - P. l. grinnelli - P. l. hernandezii - P. l. hirtus -

P. l. incautus - P. l. inesperatus - P. l. insularis - P. l. litoreus - 

P. l. lotor - P. l. marinus - P. l. maynardi - P. l. megalodous - 

P. l. pacificus -P. l. pallidus - P. l. psora - P. l. pumilus - P. l. simus - P. l. vancouverensis 

 

1, Előfordulás, élőhely:

A mosómedve hazája eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada déli része, az USA és Mexikó vízközeli vidékein fordul elő, illetve bárhol, ahol emberek élnek. Prémje miatt Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok, és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak.

Európában terjeszkedésének központja Nyugat-Németország (Mosel völgye és az Eifel- hegység), a Benelux-államok és Franciaország keleti vidéke, valamint a hajdani Szovjet Unió területe. A 20. század végén Magyarországon is megjelent.

1934-ben Hermann Göring, aki akkor a Birodalmi Erdészeti Hivatal feje volt, engedélyt adott arra, hogy néhány mosómedvepárt szabadon engedjenek a német erdőben „a Birodalom faunáját gazdagítandó”. Természetes ellenségek híján jelentősen elterjedt. Ahol megjelenik, nagy pusztítást képes okozni a madarak közt, melyeknek tojásait elrabolja.

A vízpart közeli fás és bokros területeket kedveli, ahol leginkább éjszaka mozog. Fákon ügyesen mászik, és úszni is jól tud. 

2, Morfológia, felépítés:

A mosómedve többnyire 50−70 cm hosszú, farka 20−25 cm, marmagassága 20-30 cm. Súlya 6–7 kilogramm, de ez 2–12 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál. A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak.

Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a farok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai rendkívül ügyesek. Erős karmaival ügyesen tud fára mászni − veszély esetén legszívesebben a magasba menekül. A kicsinyek addig gyakorolnak anyjuk óvó tekintete mellett, míg tanulnak ügyesen egyensúlyozni és mászni.

3, Táplálkozás:

Mindenevő, növényeket, kisebb állatokat egyaránt fogyaszt, és gyakran látható, ahogy a sekély vízben halászik. Általában növényi terméseket és magvakat fogyaszt (pl. makkok, bogyók, gyümölcsök stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt.

4, Szokások, szaporodás:

A mosómedve alapvetően éjszaka aktív, magányos faj. A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában (lévén kiváló mászó) vagy egy sziklahasadékban. Emellett nagy eséseket is képes elviselni. Ugyan elég ritkán megy vízbe, kiváló úszó, és bár a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár 25 km/h-s sebességű futásra is képes. Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben. Egy példány rendszerint egy 1-3 km-es átmérőjű területen mozog, amely átfedésben lehet más egyedek zónáival is. A territorialitás csak táplálékban szegény vidékeken jellemző. A hímek területe rendszerint nagyobb a nőstényekénél. Telente nem alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt.

A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területüket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A vemhesség 63-65 napig tart. Évente rendszerint egyszer ellik, többnyire odvas fák odújában, sziklahasadékokban, épületekben hoz világra a 3-7, általában 4 vak kölyköt. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. Magányos állat, de sokszor előfordul, hogy az apaállat a családdal marad hosszabb ideig, míg az utódok kicsik. A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, sokszor meglehetősen közel telepszenek le. A nőstények egy, míg a hímek két éves korukban válnak ivaréretté.

5, Védettség, szerep az ökoszisztémában

Németországba 1934-ben telepítették be, onnan gyors ütemben terjed, már Magyarországon is megjelent, ami nagy veszélyt jelent az őshonos vadállományra.

A számos ragadozó (sasok, prérifarkasok, farkasok, baglyok, kígyók.) által pusztított mosómedvék példányszáma a 20. század elejétől kezdve rohamosan növekszik, köszönhetően a faj rendkívüli alkalmazkodóképességének. Ezen a tendencián az sem változtatott, hogy az európai telepesek kezdettől fogva vadászták prémje miatt, az 1920-as években pedig egyenesen divatba jött a mosómedve bunda. A mai napig tenyésztik szőrméjéért.

Több kísérlet történt a faj háziasítására, ám kiskedvencnek nem igazán alkalmas, mivel hajlamos kárt okozni a környezetében. A földművesek számára komoly károkat tudnak okozni, amikor földjeiket és gyümölcsöseiket dézsmálják.

Számos olyan betegség – például a veszettség és a pestis – hordozói lehetnek, amelyek emberre és állatra egyaránt veszélyesek. Az európai állomány kb. II. világháború óta tartó terjeszkedése különösen veszélyes a helyi társulásokra nézve.

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (IUCN).

Nem veszélyeztetett kategóriába tartozó élőlényfaj. (IUCN LC - Least Concern).

6, Kapcsolata a talajjal:

A mosómedvék hallástartománya 50–85 a kHz-ig terjed; akár a földigiliszták földalatti mozgását is képesek meghallani. Számottevő hatásuk a talajra nincsen.

Szerző által felhasznált források

http://en.wikipedia.org/wiki/Raccoon 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mos%C3%B3medve 

http://www.veszpzoo.hu/mosomedve.php 

http://www.iucnredlist.org/apps/redlist/details/41686/0

https://howigetridof.com/raccoon-trap/