Fekete csupaszcsiga (Arion ater)

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok

Törzs: Puhatestűek

Osztály: Csigák

Rend: Tüdőscsigák

Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák

Alrendág: Stylommatophora

Részalrend: Sigmuretha

Öregcsalád: Arionoidea

Család: Simatestű háztalancsiga-félék

Nem: Arion

Faj: Arion ater

Előfordulás, élőhely

Az fekete csupaszcsiga őshonos Nyugat-és Közép-Európában, Skandináviától Spanyolországig, és Írországtól Ausztriáig, valamint a Cseh Köztársaságban. Betelepítették Délkelet-Ausztráliába és Észak-Amerika egyes területeire (Új-Fundland, Alaszka).

Morfológia, felépítés

Az európai fekete csiga néven is ismert csupasz csiga kifejlett állapotában 10-15 cm. A színe egyedenként változik, főként a hőmérséklet függvényében. Általában fekete színű, de előfordul piros, sötétbarna, halvány narancssárga, sőt akár fehér is. Fiatal korában jellemzően barnás színű, ami kifejlett korára eltűnhet. Két pár csápja van: a nagyobb, felső érzékeli a fényt, de színeket nem lát vele; a kisebb, alsót használja szaglásra és egyéb érzékelésre, valamint a táplálék felkutatására szolgál. Veszély esetén mindkettőt visszahúzza. A száj a fej alsó részén található, amely tartalmazza az akár 27000 fogból álló fogazott nyelvet (radula), melyet az étel reszelésére használ. A fej mögötti sima területet nevezik köpenynek, mely tartalmaz egy szellőzőnyílást a jobb oldalon (pneumostone). Ez a burok védi a legtöbb szervet, köztük a tüdőt is. A csiga a légzőnyíláson szívja be és fújja ki a levegőt. A lába izmos és nyálkás felületű. A csiga hullámszerű mozgásokat végez vele, amelyek biztosítják előrehaladását.

Táplálkozás

Mindenevő, tápláléka korhadó és élő növényi szárak, levelek, valamint állati ürülékek és tetemek, illetve gombák és a trágya is. Az ételt a radulával aprítja, mely így válik az enzimek által emészthetővé.

Szokások

A meztelen csiga vastag rétegben bevonja magát egy kellemetlen ízű váladékkal, amely a ragadozók elleni védelemre szolgál, valamint nedvesen tartja az állatot, segíti a mozgásban és szerepet játszik a párzásban is. A nyálka olyan jól „kipárnázza” a csigát, hogy hegyes felületeken sem sérül meg. Ha valami a testének ütközik, a csiga felveszi a védekező állást, ami annyiból áll, hogy összegömbölyödik. Rendelkeznek azzal a képességét, hogy újra tud nőni a csápjuk, de ez a regenerációs folyamat akár 1-2 hónapot is igénybe vehet. A fekete csupaszcsiga rendszerint éjjel aktív, de eső után nappal is előbukkan. Hideg vagy száraz idő esetén beássa magát a földbe.

Szaporodás

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A fekete csupaszcsiga hímnős állat, tehát hímivarsejtet és petét is termel, de a szaporodáshoz mégis párzania kell. A peték színe a fehértől a barnáig változik, és 4 milliméter hosszúak. A csiga a föld alá, csomókban rakja le petéit. Egy csomóban legfeljebb 150 pete van. A kikelés ideje függ a hőmérséklettől, a kiscsigák általában 4−6 hét után fejlődnek ki a petékből. Kb. 10 mm hosszúak, testük sárgásszürke színű, fejük sötétebb szürke. A fiatalok egy év után lesznek termőképesek. A felnőttek élettartama kb. két év.

Szerep az ökoszisztémában

A fekete csupaszcsiga gyakran szolgál apró atkák gazdaállatául. Az atkák a csiga nyálkájával táplálkoznak. Vannak ragadozó ellenségei, melyeknek táplálékául szolgál. Ilyenek például a sün, a borz, a róka és különböző madarak. Az elszóródott magvak és spórák beleragadnak a csiga nyálkás talprészében, és ahogy a csiga mozog, magával viszi, majd fokozatosan elszórja ezeket.

Szerepe a talajban

Hideg vagy száraz idő esetén beássa magát a földbe, illetve a talajba bújva telel. A csiga a föld alá, csomókba rakja le petéit, melyek itt kelnek ki és innen bújnak ki a felszínre. A bomló növényi részeket és az állati ürüléket segít újrahasznosítani, úgy, hogy ezeket szerves anyagok és tápanyagok formájában felvehetővé teszi más szervezetek számára. Ez a folyamat segít a talaj termékenységének fenntartását.

Veszélyeztetettség

A termelt ezüstös nyálkanyom hasznossága mellett veszélybe is sodorja az állatot, mivel egyes ragadozók követik ezt a nyomot, és felfalják a csigát, azonban ez a faj fennmaradását nem veszélyezteti. Nem védett faj, inkább túlszaporodó kártevő, mely megrágja a termesztett növények részeit. Ezen kártékony hatása miatt a kertészek gyakran irtják őket

Hasznosíthatóság ember által

Svédországban kenőzsírt állítanak elő belőlük, melyet fatengelyek kenésére használnak fel.