Mesaphorura krausbaueri

Ország: Állatok

Törzs: Ízeltlábúak

Altörzs: Hatlábúak

Osztály: Entognatha

Alosztály: Collembola

Család: Onychiuridae

Nem: Mesaphorura

Faj: Mesaphorura krausbaueri Börner, 1901

Élőhely

Kozmopolita, nedvességkedvelő talajlakó, gyakori Észak-Európában, Kanadában és Észak-Amerikában. Száraz, meleg helyeken ritka nyirkos, sötét helyeken gyakoribb, tavak és folyók mellett. Elsősorban a talaj alsóbb szintjein, nyárfák avarrétege alatt bújik meg (tehát euedaphon faj).

Morfológia, felépítés

A rovarok rendszerének elejére az elsődlegesen szárnyatlan rovarok (Apterygota) közé tartozik, amelyekről azt feltételezik, hogy elődeik is még mindnyájan szárnyatlan alakúak voltak. Ezen ősi tulajdonságuk miatt „ősrovarok”, „előrovarok” néven is szokás őket összefoglalni. Ez a megnevezés azonban félrevezető lehet, semmiképpen sem szabad őket a szárnyas rovarok (Pterygota) elődeinek tekinteni. Átlagosan 0,7 mm hosszúra nőnek, föld és avar alatti életmódjuk következtében piszkosfehér vagy barnássárga színűek. Az ugróvillások teste három részből áll. Első a fej, amelyen a fejtokba húzható rejtett szájszerv (entognathia) található, második a háromízű lábakat viselő tor és végül a hatszelvényű potroh. Az első potrohszelvényen egy tömlőszerű kitüremkedést találunk a végén két kiölthető tömlővel, ez a hasi tömlő vagy hasi tubulus. Rendeltetéséről megoszlanak a vélemények, lehet tapadó-, vízfelvevő és légzőszerv is. A harmadik potrohszelvényen akasztószerkezetet figyelhetünk meg (retinaculum), ez rögzíti nyugalmi állapotban a rend nevét adó ugróvillát (furca). Ez utóbbi egy páratlan alapízből (manubrium) és páros villaágból áll, amely ágai kétízűek (dens és mucro). Az állat helyváltoztatásra ízelt lábait használja, menekülés esetén azonban a villát hátrahajlító izmok összehúzódnak, az akasztó kinyílik és az ugróvilla hirtelen hátracsapódik, az állat magas ívben előrepattan a talajról. A villa még a levegőben visszacsapódik a has alá és újra rögzül. Az ugrás iránya megfigyelések szerint véletlenszerű.

Ivarszervük hasítékszerű nyílása a potroh hasi oldalán található, többnyire csak ezek alakja alapján állapítható meg az egyed neme, a hím ivarnyílása hosszúkás, a nőstényé harántos rés.

Jellegzetes érzékszervük helyezkedik el a csápjuk és – legfeljebb nyolc – egyszerű szemhalmazuk között, minden valószínűség szerint a levegő páratelítettségét érzékelik vele.

Táplálkozás

Táplálékuk főleg elhalt növényi és állati anyagokból áll, így növényi szövetdarabkákból, gombákból, algákból, baktériumokból vagy egyéb egysejtűekből. Végbélnyílásuk az utolsó potrohszelvénye hasi felén helyezkedik el. A bomlástermékek egy részét a középbél választja ki és azok vedlés alkalmával ürülnek ki az állat testéből. Másrészt zsírtesteikben is találhatók húgysejtek, amelyekben a húgysav kristályok alakjában halmozódik fel.

Szaporodás

Gömbölyű petéiket kis csomókba rakják talajrepedésekbe, kövek alá és egyéb rejtett helyekre, az embrionális fejlődés megindulása előtt. A peték burka a fejlődés megindulása után szétpukkad, a kialakuló új burokból ragadós nyúlványok erednek, így a petéket nem mossa le az aljzatról az eső, nehéz elmozdítani őket.

Az embrionális fejlődés 10−15 napig tart, ezt a hőmérséklet befolyásolhatja, kedvezőtlen körülmények között 20−25 napig is elhúzódhat. Kikelés után az állat rövid idő alatt többször is vedlik és az állatvilágban egyedülálló módon a Collembolák rendjének tagjai a vedlést az ivarérettség elérése − 3−4 hét − után sem hagyják abba. Élettartamuk egy évre tehető.

Olykor előfordul, hogy az Ugróvillások egy adott helyen a kedvező körülményeknek köszönhetően nagyon elszaporodnak. Ilyenkor tömegesen vándorútra kelnek.

Ellenségei

Elsősorban a ragadozó atkák, pókok, poloskák és hártyásszárnyúak. A beleikben gyakran fellelhető az élősködő életmódú fonálféreg is.

Érintésre, veszélyre az állat kutikulájának vékonyabb részein kipréseli testnedvének pár cseppjét. Ez a fajta reflex-vérzés a rovar védekezési eszköztárát gyarapítja, akárcsak az ugróvilla.

Szerepe az ökoszisztémában

Talaj közeli életmódja és táplálkozása a tápanyagforgalom fontos láncszemévé teszi a Mesaphorura krausbaueri-t a többi Collembola fajjal együtt. Mivel elsősorban bomló anyagokat fogyaszt nagy szerepe van a humuszképzésben és szerves anyag leontásban.

Mivel nagy mennyiségben fordul elő és zsírban gazdag, fontos tápanyaga más állatoknak.

Veszélyeztetettség, védettség

Nagy tömegben fordul elő, nagy tűrőképességű, így nem veszélyeztetett. Azonban több esetben is megfigyelték, hogy egyes környezeti – elsősorban emberi – hatásokra érzékeny. Magyarországon nem védett.