Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelen csiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi hazánkban.
Élőhelye: rét, láp, cserjés, erdő, kert.
Kedvenc ételük a paprika levele, a különböző díszes és szép virágok, de szinte bármit megeszik aminek zöld színe és levele van. Még a büdöske nevű virágot is elfogyasztják néhány óra alatt.
A téglavörös spanyolcsigák egy évig élnek és a nyári időszakban körülbelül 400 petét raknak le, melyek a talaj repedéseiben vagy komposztban fejlődnek. A lerakást követően 3−5 hét elteltével a felszínre jönnek a csigák.
A kifejlett csiga általában ősz végéig marad életben, mikor is vége a párzási időszaknak.
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Létezik még hatékonyabb biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt "indiai" futókacsa, melynek kedvenc eledele a spanyolcsiga. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre.
Hazánkban honos természetes ellenségei a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond, a sündisznó.
A spanyol csiga elleni védekezés legjobb eszköze a mész és a só,amely anyagok kimarják a csiga nyálkás bőrét, és elpusztítjákőket. Csigakertéssel is védekezhetünk ellene.
A spanyol csiga milliós károkat okozhat a kertekben.