Mahonia aquifolium
A közönséges mahónia a sóskaborbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó mahónia (Mahonia) nemzetség egyik faja. Észak-Amerika nyugati részén őshonos. A 19. század első felében hozták be Dél-Európába, Magyarországon is kedvelt, parkokban, kertekben, temetőkben gyakori növény.
Örökzöld, feltűnő cserje. Páratlanul szárnyaltan összetett, bőrnemű levelei 5-9 levélkéből állnak. A tüskésen fogas, 4–9 cm hosszú levélkék mindkét oldalán 5-10 éles fog van. A levelek színükön sötétzöldek, fényesek, ősszel megvörösödnek; fonákjuk világoszöld. Felálló, sokszor pirosan futtatott aranysárga virágai 6–8 cm hosszú bugaszerű fürtvirágzatot alkotnak. Mint más borbolyaféléknél is előfordul, porzói ingerelhetők, rovar érintésére a bibe felé csapódva a virágport a látogatóra keni. Gömbölyded bogyótermése éréskor kékesfehér színű, 2-5 fényes, barnásvörös magja van. Leve bíborvörös.
Gyógyításra a szárított levelet és virágot használják, fontos hatóanyagai a flavonoidok, a cserzőanyagok, a szalicilaldehidek és a szalicilsav-metilészter tartalmú illóolaj.
A népi gyógyászatban a virágot a vizeletkiválasztás javítására, izom és izületi reumás panaszok, köszvény, hólyag- és vesepanaszok, fejfájás esetén alkalmazzák. A leveleket gyomorpanaszok esetén használják.
A növény szalicilát tartalma miatt antimikrobiális hatású, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító lázcsillapító, izzasztó, vizelethajtó hatású.
Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika M-érték Kiadó Kft. Budapest, 2008 ISBN 978 963 9693 61 6
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_mah%C3%B3nia