Szibériai ginszeng (Eleutherococcus)

Eleutherococcus senticosus (korábban Acanthopanax senticosus)

A szibériai ginszeng vagy tajgagyökér a borostyánfélék (Araliaceae) családjába tartozó, Északkelet-Ázsiában honos gyógynövény. A kínai orvoslás 刺五加|刺五加 (cì wǔ jiā) néven ismeri. Hasonló gyógyhatásán kívül nincsen köze a ginszenghez.

A szibériai ginszeng 2–3 m magas, tüskés cserje. Szürke kéreggel borított törzsén és ágain összetett, tenyér alakú leveleket találunk. Apró virágai álernyőt képeznek. Hímnős virágai sárgás színűek, rovarbeporzásúak.

Gyógyításra a szárított gyökértörzset és gyökeret hastnálják, fontos alkotórészei a triterpén szaponinok a szteroid glikozidok, fenil-akrilsav származékok, kávésav származékok, lignánnok és poliszacharidok.

Kimutatták, hogy a szibériai ginszeng gyökere serkentőleg hat a központi idegrendszerre, valamint a mellékvesekéregre és az ondóanyagra. Segíti a szervezet alkalmazkodását a fizikai és lelki stresszel járó állapotokhoz, a hideghez, a sugárzáshoz, stb. Immunrendszer-erősítő, és különösen a nyiroksejtekre valamint az alacsony vércukorszintre van kedvező hatással.

Orosz orvosok, akik elsőként hívták fel a figyelmet a növény gyógyító tulajdonságaira, stressz elleni és a szervezet alkalmazkodását segítő hatásáért alkalmazták. Nyugat-Európában is hasonló okokból javasolják, továbbá az alacsony vérnyomással kísért aszténia (erőtlenség) kezelésére. Az immunrendszert serkentő tulajdonsága miatt a vírusfertőzések megelőzésében is szerepet kap.

Napjainkban a szibériai ginszengnek sem heveny, sem idült mérgező hatása nem ismeretes. Orvosi javallat nélkül is alkalmazható, de mivel számos ellenjavallata van, érdemes az orvos véleményét kikérni. Használata például terhes vagy fogamzásgátló tablettát szedő nőknek nem ajánlott. A serdülőkor előtt fogyasztása tilos! Magas vérnyomás, elhízás, erős szívdobogás, mastopathia (emlőbántalom) esetén, valamint ideges vagy álmatlanságban szenvedő egyének számára alkalmazása nem tanácsos.