A "Pákozdi-ingókövek" a Velencei-hegységben, Pákozdtól északra, a Duna–Ipoly Nemzeti Park kezelésében álló, 44 hektáros természetvédelmi területen található. A terület 1951 óta védelem alatt áll. A Velencei-hegység Magyarország egyetlen gránit alapkőzetű hegysége, az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége. A Velencei-hegységben Pákozd községtől északra a Sárhegy legmagasabb pontja és az ettől K-DK-re eső területen a gránit kisebb-nagyobb sziklacsoportokat alkot, amelyek jellegzetes alakjukat a szél és az esővíz együttes hatásának köszönhetik. A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik át. A repedések a gránit tömegét, nagy négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az ún. "ingókövek" jöttek létre. Egyes tömbök élükkel támaszkodnak csupán a sziklára, amelyen kimozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Ezen alakzatok legszebb példányait megőrzi a természetvédelmi terület is. Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő.
http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1kozdi-ing%C3%B3k%C3%B6vek_term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_ter%C3%BClet
http://dinp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_772