'Sigmond Elek

Kép forrása
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/mvm/arc/sigmond.html
Leírás szerzője
P. Hartyányi Borbála írása alapján Gruiz Katalin

'Sigmond Elek 1873. február 26-án született Kolozsvárott (ma: Cluj-Napoca – Románia). Édesapjának szesz- és sörgyára, saját tulajdonú bányája volt. Fogékonysága az élelmiszerkérdések és a geológia iránt kora ifjúságában a szülői háznál kialakult. A gimnáziumi érettségi után 1895-ben a budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ezt követően átvette a családi szeszgyár műszaki irányítását Kolozsváron. 1897-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen „Adatok a keményítő és a származékai elméletéhez a diasztatikus megbontás alapján” című értekezésével nyert doktori fokozatot.

Rövid ideig a nagybányai Vegykémlő Hivatal laboratóriumában dolgozott. Innen hívta el Cserháti Sándor a magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás kémiai laboratóriumának megszervezésére és vezetésére. Hat évig dolgozott Cserháti professzor mellett. Ez időszak alatt vizsgálta a kukorica és a dohány tápanyagfelvételének alakulását és meghatározta a két növény tápanyagigényét fejlődésük különböző szakaszaiban. Ugyancsak kutatta a Békéscsaba környéki szikes talajok tulajdonságait, az öntözés hatását a talajok szerkezetére. 1905-ben meghívást kapott a budapesti Műegyetem Vegyészmérnöki Karától, hogy egyetemi szinten szervezze meg és vezesse a műegyetemi hallgatók agrokémiai oktatását, az új tanszék munkáját.

'Sigmond ezt megelőzően két évig a nyugat-európai és az Egyesült Államokban lévő oktatási és kutatási intézmények munkáját, a kutatás feltételeit tanulmányozta. 1909-ben alakította meg a Műegyetemen a Mezőgazdasági-Kémiai Technológiai Tanszéket, amely 1939-ben bekövetkezett haláláig a hazai talajtannal és a mezőgazdasági kémiával foglalkozók szellemi központja volt.

Az utódtanszék a mai napig aktív örököse a 'Sigmond-iskolának, 'Sigmond tanítását a környezetvédelem, a talajvédelem, a szennyezett talaj remediációja valamint az élelmiszertudomáyok területén hasznosítja. Egészen 2010-ig a Tanszék nevében is hű maradt 'Sigmondhoz és viselte a 'Mezőgazdasági Kémiai Technológia' nevet. Szakítva ezzel a hagyománnyal, a tanszéket 'Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék' névre keresztelték át.

A folyamatosan kísérletező tudós már Cserháti professzor mellett kezdett foglalkozni a talaj, a növény és a trágyák kölcsönhatásának vizsgálatával. E munkája során hamarosan új eljárást dolgozott ki a talajból felvehető foszfor meghatározására, amelyhez korábban Schlösing francia talajtani kutató eljárását alkalmazták. Új módszeréről a tudományos szaklapokban 1900-ban adott számot. Ezt követően „Schlösing-'Sigmond-féle új foszformeghatározási módszerét” külföldön is átvették, sőt Franciaországban kisebb módosításokkal közel ötven esztendeig ezzel dolgoztak.

A szikes talajok tanulmányozását, amelyet ugyancsak Magyaróváron kezdett el, kiterjesztette az elszikesedés folyamatainak vizsgálatára, a különböző jellegű hazai szikesek vegyi szerkezetének, fizikai tulajdonságainak megismerésére is. Tudományos munkásságának egyik legnagyobb eredményét ez irányú kutatásaival érte el. Kísérleteiről számos tanulmány látott napvilágot, „A hazai szikesek és megjavításuk módja” című könyvét pedig Kaliforniában a Berkeley egyetem is kiadta (1927).

1926-ban egyetemi munkáján kívül megbízták az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás vezetésével. E tisztségében Herke Sándorral, Arany Sándorral és di'Gléria Jánossal teremtette meg a hazai szikesek javításának tudományos alapjait. Ezt követően bontakozott ki 1928-ban az államilag szervezett szikjavító mozgalom, amelynek eredményeként az Alföldön az 1930-as években mintegy 9000 hektár terméketlen szikes talajt alakítottak termővé.

Fiatal vegyészként kezdett foglalkozni a talajosztályozás és a talajtérképezés kérdéseivel is. Talajosztályozási felfogásának kialakítását jelentősen befolyásolta Dokucsájevnek és Koszticsevnek, a klasszikus orosz talajtani iskola két megteremtőjének a talajok keletkezéséről alkotott elmélete. 1932-ben készült el talajosztályozási rendszere, amelyet még abban az évben az akadémiai székfoglaló beszédében, majd az 1934-ben megjelent „Általános talajtan” című könyvében ismertetett. Az új osztályozási rendszer, amely elsőként készült a genetikai elvek figyelembevételével, a föld valamennyi talajféleségét magába foglalta. Tudományos értékét növelte, hogy korábban egyetlen osztályozási rendszert sem dolgoztak ki hasonló részletességgel. Így több nyelvre lefordított műve ma is a talajkutatással foglalkozók alapvető szakkönyve.

Közel négy évtizeden keresztül, kisebb megszakításokkal, kutatta a szerves- és a műtrágyák hatékonyságát. Az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójaként országos kiterjedésű átfogó talajvizsgálatokat indított el, amelyekhez a vegykísérleti állomások mellett talajtani laboratóriumokat létesített az ország nyolc különböző területén. Neki köszönhető, hogy az 1930-as években a kémiai intézet irányításával szabadföldi kísérletekben vizsgálták a műtrágyaadagolás hatékonyságát. 1932–1934 év között pedig az ország 300 különböző területén 11 növény bevonásával tanulmányozták a pétisó, a szuperfoszfát és a kálisó hatását a növényfajok fejlődésére. Közreműködésével így valósult meg hazánkban a talajvizsgálatokkal összekapcsolt nagyszabású műtrágyázási kísérlet.

'Sigmond professzor kitűnő pedagógiai érzékkel foglalkozott az egyetem hallgatóival is. 1908-tól kötelező tárgyként oktatta a mezőgazdasági kémiát, míg a talajtani és agrokémiai előadásai fakultatívak voltak.

A Műegyetemen 1920-ban az ő közbenjárására létesítettek élelmiszerkémiai tanszéket, amelynek működését az élelmiszeripar addig hiába sürgette. Négy évtizedes pedagógiai munkássága során számos tanítványa folytatta munkásságát. Közülük többen váltak a talajtani, az agrokémiai és az élelmiszerkémiai tudomány nemzetközileg elismert tudósává.

Egyetemi működése alatt háromszor választották a Kar dékánjává. A Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben levelező, 1925-ben rendes tagjává választotta. Oktató és tudományos munkája mellett jelentős szerepet vállalt több hazai és külföldi tudományos szervezet működésében. Elnöke volt az Állandó Központi Talajjavító Bizottságnak, az Országos Felsőoktatási Tanács Természeti és Műszaki Szakosztályának, a Magyar Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályának. Alelnöke a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek és tiszteletbeli tagja a Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének. Évtizedekig volt a „Köztelek” rovatvezetője, tagja a „Soil Science” tudományos talajtani folyóirat (USA) szerkesztőbizottságának.

A II. Nemzetközi Agrogeológiai Konferencián megbízták a Nemzetközi Talajvizsgáló Bizottság megszervezésével és elnöki teendőinek ellátásával. A bizottság a nemzetek közötti egységes kémiai talajvizsgáló eljárások kidolgozását kapta feladatul. Amikor ez a bizottság 1924-ben Rómában Nemzetközi Talajtani Társasággá alakult, 'Sigmond professzort a II. Kémiai Bizottság és az Alkálitalaj Albizottság elnökévé választották. 1935-ben Oxfordban a negyedik nemzetközi talajtani kongresszuson a társaság tiszteletbeli tagja lett, míg a Kémiai Bizottság, amelynek megalakulása óta elnöke volt, tiszteletbeli elnökévé választotta. Tudományos munkásságának elismeréséül a Finn Mezőgazdasági Tudományos Társaság ugyancsak levelező, majd tiszteletbeli tagjává választotta.

25 éves egyetemi tanári jubileuma alkalmából a Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztálya jubileumi ülésén méltatta munkásságát. A világ tizenkét neves talajtani tudósa pedig tiszteletére legújabb tudományos munkáját adta közre, amelyek a „Mezőgazdasági Kutatások” 1933. évi külön számában láttak napvilágot.

Szakmai nagyságát mintegy 350 tanulmánya is fémjelzi, közülük 250-ben önálló kutatásairól adott számot. A hazai szaklapokon kívül állandó munkatársa az „International Mitteilungen für Bodenkunde” című folyóiratnak is. Munkássága követendő példakép a talajtan, a mezőgazdasági kémia kutatását, oktatását hivatásuknak tekintők számára.

1939. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.

Tiszteletére a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1956-ban évenként kiosztásra kerülő 'Sigmond Elek emlékérmet alapított. Születésének 100-ik évfordulójára pedig az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézete szervezett jubileumi emlékülést.

Főbb munkái:

  • Mezőgazdasági chemia. Bp., 1904. 292 lap.
  • A mezőgazdasági növények legfontosabb tápláló anyagai. Bp., 1910. TK. 36 lap.
  • A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei. Bp., 1916. 61 lap.
  • A hazai szikesek és megjavítási módjuk. Bp., 1923. 303 lap.
  • Hungarian Alkali Soils and Methods of their Reclamation. Berkeley, 1927. 156 lap.
  • A mezőgazdasági növények termelési tényezői. Bp., 1930. 187 lap.
  • Általános talajtan. Bp., 1934. 696 lap. angolul: The Principles of Soil Science. London, 1938.
Szerző által felhasznált források

P. Hartyányi Borbála: 'SIGMOND ELEK: http://www.omgk.hu/MGP/SigmondElek/sigmond.html

GRENCZER Béla (1934) Dr. 'Sigmond Elek – mint a magyar mezőgazdasági kémia művelőjének és terjesztőjének – 25 éves műegyetemi tanári jubileuma, Kísérletügyi Közlemények

MADOS László (1939) 'Sigmond Elek dr, Kísérletügyi Közlemények, 42

DOBY Géza (1939) 'Sigmond Elek, Magyar Gazdák Szemléje, december

DI'GLÉRIA János (1959) Megemlékezés 'Sigmond Elek munkásságáról halálának 20. évfordulóján, Mezőgazdaság és Kertészet, 11

HARGITAI László (1963) Dr. 'Sigmond Elek, 1873–1939.,Az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványa, 13

KRÁMER Mihály (1963) 'Sigmond Elek agrokémiai munkássága, Agrokémia és Talajtan, 2

Agrártudományi Közlemények (1974) dr. 'Sigmond Elek születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés