A szakirodalomban gyakran nem különböztetik meg a travertínókat és a tufákat annak ellenére, hogy Pentecost (1995, 2005) és Ford és Pedley (1996) szerint a travertínó a következőképpen definiálható:
Travertínó: jellemzően kemény, kristályos üledék, amely elsősorban hidrotermális eredetű, forró vízű forrásokból képződik. A karbonát képződését szervetlen (inorganikus) fiziko-kémiai és mikrobiális tényezők együttesen befolyásolják. Az üledék lerakódása során az organizmusok periodikus növekedése (éves, szezonális, sőt napi) laminációt eredményezhet. A nagy vízhőmérséklet miatt a magasabb rendű növények és gerinctelen állatok általában hiányoznak ezekből az üledékekből. A „travertine” és „travertino” szavak a latin „lapis triburtinus” (Tivoli köve) szóösszetételből származnak, ugyanis Tivoli (egy Rómához közeli kisváros) területén már a római idők óta művelt, nagy kiterjedésű előfordulások találhatóak.
Ford, T.H., Pedley, H.M. (1996) A review of tufa and travertine deposits of the world. – Earth-Science Reviews, 41, pp. 117-175.
Pentecost, A. (1995) The Quaternary travertine deposits of Europe and Asia. – Quaternary Science Review, 14, pp. 1005-1028.
Pentecost, A. (2005) Travertine. – Springer-Verlag. 445 p.