Elodea canadensis

Tesztorganizmus neve

Latin név

Elodea canadensis Michx.

Magyar név

Átokhínár

Angol név

Rendszertani besorolás 

-         ország

Plantae (Növényfélék)

-         törzs

Magnoliophyta (Zárvatermők)

-         osztály

Liliopsida (Egyszikűek)

-         rend

Alismatales (hídőrvirágúak)

-         család

Hydrocharitaceae (Békatutajfélék)

-         nemzetség/nem

-         faj

Elodea canadensis

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

Sekély állóvizek szélvédett helyein, de lassan áramló folyóvizekben is él. [1]

Fontosabb külső jegyek

A levelek ülők, alul átellenesek, a többiek 3-as (ritkán 4-5!) örvökben állnak, a hajtás csúcsán sűrűn, barkaszerűen rendezettek, 6-13(-17) mm hosszúak és 1-5 mm szélesek, lándzsásak, kis szálkacsúcsúak, nagyon finoman fűrészesek vagy épszélűek, áttetsző zöldek. Nálunk csak termős virágai fejlődnek, ezek magánosak, hosszú (2-15 cm) fonalas kocsányúak. [1]

Táplálkozás

fotoszintézis

Szaporodás

A hínár többféle módon tud szaporodni, ezekkel gyakran kombinációban találkozunk. Ennek

ellenére, a legtöbb esetben a vegetatív szaporodás dominál, míg az ivaros szaporodás

általában csak kis mértékben valósul meg. [5]

Egyéb fontosabb jellemzők

laboratóriumban könnyen tenyészthető

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

Igen

Szabvány típusa, száma

US EPA {466560}[2], ASTM {STP33061S}[3]

Nem szabványos tesztmódszerek

Fleit-féle szennyvízelemzés [4]

Temel-féle ólom szennyezettség mérés [6]

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

vizéhez néha tápanyagot kell adagolni, fény [4]

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

jól tenyészthető, a teszthez a növény kb. 10 cm-es csúcsi részét használjuk [4]

Tesztorganizmus érzékenysége

közepesen érzékeny [4]

Tesztmódszer alkalmassága

szennyvizek elemzésére [4]

Tesztelés elve

koncentráció-hatás összefüggés [4]

Tesztmódszer leírása

A szennyvízből (vagy bármely más szennyezettségű folyadékból) hígítási sort képzünk azzal a vízzel, amiben a növényeket tartjuk. Az üveghengerekbe töltött, hígított mintákba 1-1 kb. 10 cm hosszú hajtáscsúcsot helyezünk függőlegesen és fényre helyezzük őket (északi ablak, vagy fénytermosztát), ügyelve, hogy minden edény azonos megvilágítást kapjon. Kontrollként a hígító a vízbe helyezett hajtáscsúcs szolgál. A növények 1,4,8,24 és 48 óra elteltével vizsgáljuk. A három határkoncentráció ismérvei: 1. a halálos: (letális) koncentráció a zöld szín és a fotoszintetizáló képesség elvesztését, gyakran a növény szétesését, a színtestek mozgásának megszűnését eredményezi. 2. a káros koncentrációnál az alsó levelek megsárgulnak, de a csúcsi rész életben marad (tiszta vízbe helyezve regenerálódik). 3. Ártalmatlan koncentráció: a növények egészségesek maradnak, a kontrollhoz hasonlítva semmiféle változás nem észlelhető, a fotoszintézis változatlan. [4]

Mérési végpontok

zöld szín változás, növény szétesés, színtestek mozgása lelassul/megáll, letalitás, gázképződés, gázfogyasztás, szaporodás, mutáció,  [4]

Vizsgálati végpontok

EC20, EC50 [4]

Méréshez szükséges műszerek

spektrofotométer, mikroszkóp [4]

Tesztek időigénye

1,4,8,24, 48 óránként vizsgáljuk meg a mintákat, össz. igény 48 óra [4]

Egyéb 

Megjegyzések

kedvelt akvárium növény