Emberre káros vegyi anyagok

A veszélyes anyagok osztályba sorolásának alapja a vegyi anyag olyan sajátossága, amelynek alapján a vegyi anyag káros hatást gyakorolhat az emberre vagy az ökoszisztémára, ha azokkal találkozik.

A veszélyességért felelős anyagtulajdonságok:

1. Fizikai-kémiai tulajdonságok

1.1. Robbanékony, robbanásveszélyes

1.2. Égést tápláló, oxidáló

1.3. Fokozottan tűzveszélyes

1.4. Tűzveszélyes

1.5. Kevéssé tűzveszélyes

1.6. Egyéb tényezők

2. Toxikológiai sajátosságok

2.1. Nagyon mérgező

2.2. Mérgező

2.3. Ártalmas

2.4. Maró

2.5. Irritatív

2.6. Túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló)

2.7. Specifikus egészségkárosító sajátosságok: szerv vagy szervrendszer specifikus hatások heveny (akut), félheveny (szubakut) vagy idült (krónikus) mérgezésben vagy azt követően, amelyek súlyosak és nem súlyosak, reverzíbilisek vagy irreverzíbilisek lehetnek

2.8. Rákkeltő

2.9. Mutagén

2.10. Reprodukció-károsító (szaporodást károsító vagy reprotoxikus)

2.10.1. fertilitást (nemző- és fogamzóképességet) károsító

2.10.2. utódkárosító

2.10.2.1. teratogén (veleszületett rendellenességeket okozó)

2.10.2.2. embriotoxikus

2.10.3. (utód)generáció-károsító

2.10.4. egyéb reprodukciót károsító hatás, pl. a tejben felgyűlt káros anyagok a szoptatás során

2.11. Egyéb jellemző tulajdonságok

2.11.1. bőrön át felszívódik

2.11.2. akkumulálódik

2.11.3. egyéb (pl. átmeneti vagy tartós hatástalan szöveti raktározás, tárolódás)

3. Ökotoxikológiai, környezetkárosító, környezetszennyező sajátosságok

3.1. Vízi öskoszisztémára gyakorolt rövidtávú káros (akut) hatás

3.2. Vízi ökoszisztémára gyakorolt hosszútávú (krónikus) káros hatás

3.3. Talajökoszisztémára gyakorolt káros hatások, stb.

Méregerősség szerinti osztályozás

Kategória LD50 (orális és dermális) ill. LC50 (belégzés) értékek alapján:

Nagyon mérgező: orális:<25 mg/kg; dermális: <50 mg/kg; belégzés: <0,25 mg/L/4 óra

Mérgező: orális: 25-200 mg/kg; dermális: 50-400 mg/kg; belégzés: 0,25-1 mg/L/4 óra

Ártalmas: orális: >200-2000 mg/kg; dermális: >400-2000 mg/kg; belégzés: >1-5 mg/L/4 óra

A vegyi anyagok káros hatásait környezettoxikológiai módszerekkel vizsgálhatjuk, mérhetjük.

A környezettoxikológia alapja a vegyi anyagok és élőlények közötti kölcsönhatás, melynek kialkulásában a két legfontosabb elem a 1. a hatás helye (receptor) és 2. a hatás módja, vagyis a vegyi anyag és az organizmus közötti molekuláris szintű kölcsönhatás.

A receptor lehet egy nukleinsav, egy membránba vagy idegvégződésbe épült specifikus fehérje és lehet egyáltalán nem specifikus molekula. A narkotikumok receptorai például nem specifikusak, azok általában hatnak a membránokra, megváltoztatva azok áteresztőképességét vagy egyéb tulajdonságát, ezáltal pedig normális funkcióját.

A molekuláris szintű kölcsönhatás következményei magasabb szinteken, tehát az organizmus, a populáció, a közösség vagy a teljes ökoszisztéma szintjén is megjelenhet, ezen válaszok bármelyikét értelmezhetjük egy környezettoxikológiai teszt mérendő paramétereként.

Molekuláris szintű; biokémiai paraméterek:

•     stresszfehérjék termelése,
•     anyagcsereindikátorok megjelenése,
•     metallotionein termelés,
•     acetilkolin-észteráz gátlás,
•     immunszuppresszió.

Szervezet szintjén megjelenő fiziológia és viselkedésbeli jellemzők:

•     kromoszómasérülések,
•     lézió, nekrózis (szervkárosodás, elhalás),
•     daganatképződés,
•     teratogén hatások,
•     szaporodóképesség megváltozása,
•     viselkedés megváltozása: kompenzáló viselkedés
•     pusztulás.

Populáció szintjén jelentkező jellemzők:

•     a populáció sűrűsége,
•     produktivitása,
•     párzás sikeressége,
•     genetikai struktúra megváltozása,
•     kompetíció megváltozása.

A közösség szintjén jelentkező jellemzők:

•     a közösség összetétele,
•     a közösség diverzitása,
•     a közösség stabilitása,
•     energiafelhasználásának hatékonysága,
•     a szukcesszió állapota.

Ökoszisztéma szintű jellemzők:

•    a fajok összetétele és eloszlása,
•    anyagcsere, elemkörforgalom,
•    a táj megváltozása.

Ha a toxikológus és az ökotoxikológus jól le tudná írni az elsődleges hatások felsőbb szintekre vonatkozó következményeit, akkor egyszerű vizsgálatok eredményei, vagy akár pusztán a vegyi anyag szerkezetének ismerete alapján jól tudnánk előre jelezni az ökoszisztéma egészére várható hatást. Ma még távol vagyunk ettől a tudástól, így általában a felsőbb szinteken jelentkező válaszparaméterek mérését kell választanunk, nem pedig  a az alső szinteken sokkal korábban jelentkező jeleket.

A káros hatások mérésére szolgáló leggyakoribb teszteket a  79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete adja meg. Ezek a mószerek a vegyi anyagok toxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét kapjuk meg.