Flumioxazin

Flumioxazin, teljes nevén: N-(7-fluoro-3,4-dihidro-3-oxo-4-prop-2-inil-2H-1,4-benzoxazin-6-yl)ciklohex-1-én-1,2-dikarboxamide.

A flumioxazin erősen növénytoxikus, de a nem-cél állatokra és emberre nem toxikus, nem karcinogén. Valószínűsíthető, hogy reprotoxikus (károsítja a magzatot), bár ezzel kapcsolatban ellentmondásos eredményeket lehet találni a szakirodalomban. A patkánykísérletek alátámasztják reprotoxikusságát,  ellenben nyúlon és kutyán végzett kísérletek nem.

Az USA-ban toxikusságát a legenyhébb kategóriával (toxicitási kategória III) jellemzik, Európában a Vegyi anyagok osztályozása és címkézése rendelet alapján reprotoxikus (kategória 1B) és toxikus az ökoszisztémára (Vízi akut 1 és Vízi krónikus 1 kategóriákba sorolva, keverékben M=1000 faktort javasolva).

Jelenleg (2014-ben) az EU-ban felmerült, hogy a repotoxikus osztályozás nincs kellően alátámasztva adatokkal,  ezért a flumioxazint ki kéne venni ebből a veszélyességi osztályból (deklasszálni), de erről az ECHA (European Chemicals Agency), a vegyi anyagok osztályozásáért felelős REACH ügynökség és szakértői még nem döntöttek.

A flumioxazin PLEDGE márkanéven három éve ismert Magyarországon, mint kukorica alapgyomirtószer. Széles a magról-kelő kétszikű gyomspektruma van, azonban a napraforgó árvakelésre szántóföldi körülmények között nincs hatással.

Az flumioxazin gyomirtóhatásának kifejtéséhez viszonylag kevés csapadék szükséges. Ez a hatóanyag nagyon kedvező tulajdonsága, amit az utóbbi két évben számos helyen a gyakorlatban is bizonyított. Hatása már 10-15 mm csapadék mellett is jó, de ideálisnak nem mondható körülmények között, a kezelést követő két héten belül hulló 5-7 mm csapadék esetén is tapasztaltak elfogadható gyomirtóhatást olyan veszélyes gyomnövények ellen is, mint a selyemmályva és a csattanó maszlag.