Pseudokirchneriella subcapitata

Tesztorganizmus neve

Latin név

Pseudokirchneriella subcapitata

Magyar név

Angol név

Rendszertani besorolás

-          ország

Plantae, növények [2]

-          törzs

Chlorophyta, zöld alga [2]

-          osztály

Chlorophyceae [2]

-          rend

Chlorococcales [2]

-          család

Chlorellaceae [2]

-          nemzetség/nem

Pseudokirchneriella/Selenastrum [2]

-          faj

Pseudokirchneriella subcapitata [2]

Tesztorganizmus jellemzői

Élőhely

édesvízi tavak, folyók [3]

Fontosabb külső jegyek

hajlított és csavart megjelenésű olyan, mint a sarló. A teljes hossza általában 8-14 μm és szélessége 2-3 μm közötti. [4]

Táplálkozás

fotoszintézis [5]

Szaporodás

 ivartalan, spórával [5]

Egyéb fontosabb jellemzők

egysejtű édes vizi alga [1]

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

Igen

Szabvány típusa, száma

 ISO 8692:2004 [6]

MSZ EN ISO 8692:2005 [7]

OECD 201 [8]

Nem szabványos tesztmódszerek

Környezettoxikológiai alkalmazás

Tesztorganizmus fenntartása

Tápagaron, tápsóoldatban [9]

Az alga növekedéséhez 10:14 órás sötét: világos ciklus (megvilágítás paraméterei: fényerősség:

0,72x10²⁰ foton/m²s ± 20 %, 8000 lux, spektrum:400-700 nm, színhımérséklet 4200K), 23±2°C hőmérséklet és pH= 8,1±0,2 szükséges.[9]

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

Egysejtű, édesvízi algafaj. Az algaszuszpenzió kiindulási sejtszáma 5*10³-1*10⁴ db sejt/ml-nek kell lennie.[6]

Az algáknak az exponenciális növekedési fázisban kell lenniük a teszt megkezdésekor. [6]

Az inokulum 3 vagy 7 napos törzstenyészet lehet. [6]

Egy adott teszten belül használt algáknak megegyező forrásból és törzstenyészetből kell származnia.[6]

A teszt megkezdése előtt ellenőrizni kell az algák egészségét mikroszkópos vizsgálattal. [6]

Tesztorganizmus érzékenysége

Rendszerint bioindikátorként alkalmazzák tápanyagok és toxikus anyagok szintjének mérésére édesvízi környezetben. Rendkívül érzékeny tesztorganizmus a szennyezőanyagok széles skálájára, beleértve a fémeket is. [4]

Tesztmódszer alkalmassága

Vízben oldható vegyi anyagok; felszíni vizek, talajvizek, szennyvizek toxikológiai vizsgálata.[9]

Tesztelés elve

Az alga növekedési teszt a toxikus vegyi anyagoknak az elsődleges termelők anyagcsere-folyamataira gyakorolt gátló hatását vizsgálja.[10]

Tesztmódszer leírása

Minden folyamathoz steril fülkét és edényeket kell használni (autoklávban vagy 150-180°C-ra melegítve). Három 250 ml-es vagy 300 ml-es Erlenmeyer lombik szükséges minden vizsgálathoz. Mindenből 3 párhuzamosat kell mérni, kivéve a kontroll mintát, abból hat párhuzamos mérése szükséges. Minden főzőpohárba 100 ±5 ml teszt oldatot kell bemérni. ( A sejtszám meghatározása és a teszt megkezdése, inokulum hozzáadása között kevesebb, mint négy óra telhet csak el.) A megfelelő algaszuszpenzió kiindulási sejtszáma 5*10³-1*10⁴ db sejt/ml. A tesztelés során az algákat levegőztetés nélkül, 23 ±2°C-on és állandó megvilágítás (60-120 μE*m^-2s^-1, 400-700 nm) mellet kell tartani. A pH értékét a vizsgálat teljes ideje alatt 8,1±0,2 között kell tartani. Kerülni kell, hogy az algasejtek az edényfalára tapadjanak. A teszt indításától számított 24,48 és 72±2 órában határozzuk meg az adott minták sejtszámát, hogy meghatározhassuk a tesztvegyület növekedésre gyakorolt hatását (inhibíció, stimuláció) és összevethessük a kontrollal.

Az eredmények alapján határozzuk meg a koncentráció-válasz görbét, és számítsuk ki az adott kezelési időhöz tartozó EC50 értéket. [6]

Mérési végpontok

sejtszám/ ml, optikai denzitás értékek, extrahált klorofill-tartalom: EC₅₀ [9]

Vizsgálati végpontok

szaporodásgátlás: EC₅₀ [9]

Vizsgálati végpont: irodalmi példák és adatok

EC₅₀ (0-72): 1,19 mg/l±0,27 mg/l [6]

Méréshez szükséges műszerek

fénymikroszkóp vagy spektrofotométer [9]

Tesztek időigénye

72 óra [6]

Egyéb

Megjegyzések