A pirolízis egy olyan hőbomlási folyamat, melynek során a talaj szerves anyagai gázformájú termékekké és nagy széntartalmú vagy elemi szén formájú szilárd maradékká alakulnak. A folyamat jellemző módon oxigén kizárásával megy végbe, zárt terekben (lávafolyam alatt) vagy vízben. Már 300 oC-on spontán megindul, de az ilyen bomlás részleges. Magasabb hőmérsékeleteken tökéletes bomlás mehet végbe, melynek maradéka elemi szén, ezért ezt a folyamatot karbonizációnak is nevezik. A pirolízis hatékonyságát katalizátorokkal lehet növelni. Valójában nem lehet telejesen oxigénmentes teret előállítani, ezért valamennyi oxidáció is történik. Ha vannak többé-kevésbé illékony szennyezőanyagok is jelen, termodeszorpció is történik. Pirolíziskor éghető gázok keletkeznek (szénmonoxid, hidrogén, metán és más szénhidrogének), melyeket kezelni kell pl. egy második égetési lépéssel. A füstgázokat lehűtve olajos kátrányos maradék és szennyezett víz keletkezik. A technológia hátrányai: a talajt pirolízis előtt meg kell szárítani; a toxikus fémek illékony vegyületekké alakulhatnak; a keletkező gázok, szilárd és folyékony anyagok veszélyes hulladékok lehetnek, amiket kezelni kell; a talaj többé nem talaj, nem revitalizálható.
MOKKA lexikon