Kép forrása
Jirí Bohdal
Leírás szerzője
Klebercz Orsolya
Az akácot eredetileg Észak-Amerikából telepítették be a 19. sz. elején az alföldi homokos talajok, futóhomokos területek megkötésére. Hosszú életű, melegkedvelő, jó mézelő növény, mely mára az alföldi táj elengedhetetlen része lett. Ökológiai károkat elsősorban ott okoz, ahol őshonos erdők kivágása után, az újraerdősítésnél telepítettek akácot. Gyökerei nitrogénfixálásra képesek, épp ezért a sűrű akácerdőkaljnövényzete a túlságosan feldúsult nitrogén miatt nem túl változatos, könnyen elgyomosodik.